Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

tisztességes foglalkozást, amiről egy végzettséget igazoló bizonyítványt kap. Ez attól a pillanattól kezdve, hogy letartóztattak, megsemmisült. Esztergályosként délután 2 órakor lezuhanyozva elindultam a parlamenti könyvtárba, hogy olvassak, vagy pedig egyszerűen csak kiültem a Duna partra vagy a parkba. Az internálótábor WC-jének az ablakából kinézve azon ábrándoztam, hogy ha egyszer életemben megint az utcán járhatok, és én határozhatom meg, hogy milyen irányba megyek, akkor ez a legnagyobb boldogság lesz számomra... (...) Lugossy István: Amikor 1962-ben kiszabadultam a tököli internálótáborból, a börtönparancsnokságon nyomatékkal közölték, hogy ha bármit, bárhol a dolgokról elmondanék, akkor pillanatokon belül vissza fognak vinni. Jól felfogott érdekemben sem a Ventillának, sem senkinek, aki ebbe a társaságba járt, illetve jelen volt, ezekről a dolgokról soha egy árva szóval nem tettem említést. Senki nem tudta rólam. Röpcédulát terjesztettem, amelyeken ilyenek voltak, hogy „Ruszkik haza!" és hasonlók. Ezeket a Mártírok útján egy telefonfülkében a telefonkönyvek lapjai közé tettem. Nem is gondoltam, hogy 2-3 év múlva ennek ilyen következményei lesznek. Ez egy fölöttébb bizarr és szomorú történet. Engem 1960 szeptemberében egy éjszaka, teljesen váratlanul, a rendőrség letartóztatott a szüleim legnagyobb rémületére és meglepődésére. Azt hiszem, tíz nyomozó behatolt a szüleim lakására, letartóztatási és házkutatási paranccsal jöttek. A házkutatást végre is hajtották, ami teljesen eredménytelen volt, mert nálam az égvilágon semmi olyasmit nem találtak, ami a rendőrséget érdekelhette volna. Ennek ellenére megbilincseltek, és átvittek a Gyorskocsi utcai BM vizsgálati börtönbe. Itt voltam vizsgálati fogságban, egészen 1961 júliusáig. Fel lehetne sorolni azokat az elképesztő vádakat, amiket az elsőfokú bíróságon az ügyészség felhozott. Ennek a 20 tagú társaságnak — mert 20 embert állítottak bíróság elé — nagy része 18 éven aluli volt. A szokásos sztereotípiák: az államrend megdöntése, ellenforradalom kirobbantása. Engem például azzal vádoltak, hogy a Marosánt bele akartam fojtani a Sportuszodába. Erre az égvilágon semmiféle ténybeli alap vagy támpont nem volt. Azt sem tudtam akkor, hogy ki az a Marosán, és pláne nem tudhattam, hogy a Sportuszodába jár úszni! 1961 nyarán volt a tárgyalás a Markó utcában: a leggroteszkebb és legelképesztőbb, az orwelli fantáziát is meghaladó kirakatper volt. Természetesen titkos, zárt tárgyalás volt, ahol is húszan összesen kaptunk 64 évet. Ungváry Rudolf: Emlékszem, hogy amikor például Lugossyval megismerkedtem, akkor ők olyan mértékben hallgattak, amivel én például semmit nem tudtam kez-