Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

deni, mert amikor nekem azt mondták — elbocsátva az internáló-táborból —, hogy mindarról, amit itt látott, nem beszélhet, akkor én rettegtem, de azt tudtam, hogy ahol lehet és ahol engem hajlandók meghallgatni, mindig beszélni fogok róla. Noha rettegtem, halálfélelmet éreztem, azt hiszem, hogy akkor is beszéltem volna, ha tudom, hogy meg kell halnom. Ok például hallgattak erről, ezt nem értettem. Hogy lehet erről hallgatni? Tudtam a sorsukat, pontosan tudtam. Azt is tudtam, hogy egyívásúak vagyunk, tehát nem volt problémám velük nézetileg, csak nem értettem, miért hallgatnak. Mihalovics György: A sarokban itt lakott Petrigalla Pál [V., Vécsey utca 3.]. Az ajtón kilincs volt, ezt bárki lenyomhatta, az ő ajtaja mindenki előtt nyitva állt. Dr. Végh László: Ki volt Petrigalla Pál? Tulajdonképpen magánzó. Magánzó akkor, amikor nem is lehetett az törvényesen, hiszen mindenkinek kellett munkahelyének lenni. O azonban magánzott. Mégpedig hogy? Úgy, hogy a hatalmas lemezgyűjteményét felhasználva lemezesteket szervezett. Na most, estet szervezni több embernek, ez egyszerűen tilos volt és lehetetlen. Mihalovics György: Azt hiszem, hogy a maga nemében páratlan lemezgyűjtemény birtokosa volt a házigazda. Nem egyszer szemtanúja voltam annak, amint különböző intézményektől — a Magyar Televíziótól, a Rádiótól —jöttek kölcsönkérni csak nála fellelhető anyagokat, felvételre. Ilyenkor a jelenet úgy játszódott le, mint amikor valamiféle barbár törzsnek a küldöttei megjelennek egy kulturált fejedelem előtt. így fogadta őket a házigazda, és nagy kegyesen hajlandó volt egy-egy lemezt kölcsönözni, némi ellenszolgáltatás fejében, felvételre. Fitymálólag megjegyezte a hajlongva és hátrafelé távozókról: — Nincs ezeknek semmijük; bumburnyákok, nem értenek semmihez! Ez volt a kedvenc kifejezése. Dr. Végh László: Amikot kezdtünk feljárni, kiderült, hogy egészen extrém, jó, értelmiségi társaság van ott együtt. Ott ismerkedtem meg Hamvas Bélával, s ott ismerkedtem meg Hetényi Ernővel, a buddhista lámával. A mi Muskátli körünk szintén becsatlakozott Petrigallához. Egy szép nap felvetettem neki, mi lenne, ha itt rendeznénk esteket, kiállításokat. Hát ez sötét, udvari lakás, hogy lehet ebben kiállítást tendezni?! Kérem, egyrészt kivilágítunk, másrészt tessék közel menni a képekhez, hát mese nincsen! Más kiállítási lehetőség nincsen! Ungváry Rudolf: 1959 elején volt a második szerzői estem, akkor ennek mehetett valószínűleg híre, nyilván másoknak is ugyanez a gondolat jutott az eszébe, hogy