Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

Peremre lököttségük, kiégethetetlen traumáik abban a társadalomban, amelyben a megfigyelő számára viszonylag széles tér nyílik, olyan igazsággal ruházza fel elfogadhatatlan, torz gondolkodásukat, életvitelüket, amellyel szemben csődöt mondanak a riporter könyvből tanult vagy jobb módjából eredő demokrata és humánus igazságai. Létük— még ha számuk elenyésző is — megkérdőjelezi, bizonytalanná teszi a vizsgálódó szerencsés helyzetét, létét is. A peremre szorultak vadságát féken tartó absztrakt erőszak; a sérelmeket, traumákat csak mélyebbre véső karszalagos rendezők közbelépésének mindenkori valószínűsége, amellyel távol tartják, kiküszöbölik környezetünkből a nem kívánt elemet — igazából senkit sem nyugtathat meg, védelmet nem nyújt. Sőt, csak a szorongásait tartósítják. Tehát a csövesek emancipációjának megvalósítása nélkül mindenki más emancipációjának lehetősége fabatkát sem ér. Ez a kimondatlan és mégis oly univerzális kapcsolat lényege. Ezért sokféle kapcsolataink közül most ez a legaktuálisabb, legfontosabb. A távlatokat kisakkozó latolgatások eredménye sohasem válik vigasztalóvá. A materialista beidegződésű gondolkodásnak mindig hozzá kell számítania a társadalmi fejlődéshez a hátrányos helyzetűek, az elesettek egyre nagyobb ütemű lemaradását. A kényszerű egyenlőtlen elosztásból eredő megalázott és megnyomorított sorsokat, amelyek bizony — ellentétben Szántó Kovács János diófájának meséjével —, a kiizzadt-koplalt anyagi javak mellett, megtermelik az emberek közti valódi egyenlőség: a társadalmi béke, a valódi szabadság lehetőségét talán örökre megszüntető viszonyokat. „Valami más kell", olyasmi, amit még nem találtak ki: a társadalmi segítés-törődés — szemnyitogatásaim ködképeiben ezt épp személyes kapcsolataink jellegének, minőségének a megváltozása körül látom — új, az emberhez méltó formáinak megalkotása és gyakorlása. Például olyan formáké, amelyek — visszatérve esetünkhöz — nem az elvektől függetlenedett, sőt ezek ellen dolgozó erőszakkal, hanem másfajta hatalommal kezelik társadalmunk e negatív, de fejlődéséhez, működéséhez szervesen hozzátartozó (sőt így azt feltételező) jelenségeit. Itt és most Expressz ajánlott levél. A megszólítás: nevem és alatta teljes lakcímem. „1978. szeptember 9-én találkoztunk abból a célból, hogy a résztvevők jelenlétében megkíséreljük a szeptember 3-án megtörtént események regisztrálását. Az illetékesek meghallgatása után nem nyert bizonyítást az a