Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

Dolgoztam én a gyárban is, nyári szünetben. Akkor éreztem meg, hogy a munkásoknak is rossz. Volt egy film, nem emlékszem a címére, munkásokról szólt. Egy házaspárról. Tördelték a kezüket, azon izgultak, mi lesz, ha megtudják, hogy ők nyilatkoztak. Azt mondták, a munkás itt nem elégedetlenkedhet. Én éltem kedves juhászokkal, egyszerű emberekkel, és tudom, hogy ők is reakciós vicceket mesélnek,,és a kocsmában élik ki azt, amit egyébként nem élhetnek ki. Nem érzem jól magam. Rosszul érzem magam. Szorongok, beteg leszek, nem bírom, nem szeretek itt élni. A szorongás megmagyarázhatatlan érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitől fél, ha pedig szorong, nem tudja, hogy mitől. Én meg, mióta visszajöttem, állandóan szorongok, és szomorú vagyok. Miért van az, hogy mindenütt vidámak az emberek, és itt olyan szomorúak? És miért olyan szomorúak az emberek? Marx ezt egészen másképpen gondolta. Fetrengene a sírjában, ha látná, ami itt van. Én egyszerűen nem tudok máshol se élni, itt viszont nem érzem jól magam! Rosszul érzem magam! Szorongok, beteg leszek. Amikor külföldön van az ember, jobb. Például itt éjszaka sehova sem lehet menni, de ezek infantilis indokok, hogy miért nem. Pedig ez a fontos az embereknek. A hazaszeretet pátoszos dolog, szerintem az ember akkor szereti a hazáját, hajói érzi magát benne. Régen volt bennem egy mártíros hazaszeretet, sírtam, ha a Himnuszt hallottam. Itt az emberek nem politizálnak. Igaz, hogy Nyugaton fordítva van, a diákok nem tanulnak, hanem politizálnak, jobboldaliak, baloldaliak, ultranacionalisták. De még mindig jobb, mert elégedetlenkedhetnek. Nálunk például március tizenötödikén kimegy az ember a Moszkva térre. Én legalábbis csak odáig jutottam el, mert ott kell leszállnom a buszomról, és volt nálam egy nagy zászló. Odajött egy rendőr, hogy tegyem el azonnal, mert csak ötször négyes zászlót lehet vinni. Én nem tettem el, hanem elfutottam, ő meg utánam, de felszálltam a hatos villamosra. Itt az embernek nincs lehetősége arra, hogy elégedetlen legyen. Azért olyan fagyos és szomorú minden. Március tizenötödikén be vannak szarva, hogy majd tüntetés lesz, pedig senki nem akar tüntetni, mert ki megy oda a lépet kiveretni. Senki. Pedig szabad gyülekezési jog van, az alkotmány ezt megengedi. De csak elvben, mert ha a Moszkva téren hatan beszélgetnek, akkor odajön a rendőr, hogy „nincs gyülekezés", „nincs semmi csoportosulás", pedig az ember joga, hogy társasán legyen. Engem nem érdekel, hogy milyenek az anyagi körülményeim, a létminimumom legyen meg, és boldog legyek. A pénz nem érdekel. Mikor nem éltem otthon, volt, hogy hónapokig nem volt pénzem, és negyvenegy kilóra