Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

Általános iskolában még csak tanultam valamit, de a gimnáziumban teljesen azt akarták, hogy az ember minden tantárgyból... A történelmet és az irodalmat szerettem a legjobban, de, sajnos, ez a két tantárgy, amiben a legtöbb humbug van. A legtöbb politikai elferdítés itt lehetséges, mert például a matematikában az egyenleteket kevésbé lehet politikai okokból meghamisítani. Én éppen azt a két tárgyat szerettem, ami a legkétesebb igazságokkal rendelkezik. Az irodalom igazsága azt hiszem, biztosabb, mert a szépségnek van értéke, a szépet érezni kell, és nem lehet elferdíteni. A történelem igazságát nagyon elcsavarják, annyira, hogy egészen elvesztette az értelmét. Nem szerettem iskolába járni, mert féltem, olyan demagóg hülye leszek, mint a többi ember, megtanulom ezeket a dolgokat. Ezek a társadalmi érzések a szexuális érzésekkel hasonlíthatók össze, mert például Dénessel azért féltem lefeküdni, mert nem akartam a hatalmába kerülni. Az iskolában is azt éreztem, hogy formálnak, és ezt nem akartam. Nem akartam, hogy a tudatomat, ami az enyém, a sajátom, deformálja az iskola. Nem azért nem szerettem iskolába járni, mert hülye tanárok voltak, meg gyerekek között kellett lenni — ezért se szerettem iskolába járni —, a fő ok az, hogy tudtam, ha hagyom, akkor deformálnak. Azzal védekeztem ez ellen, hogy semmit sem tanultam. A KISZ-be elsőben kerültem be. Akkor azt hittem, hogy a KISZ nagy dolog. Le kellett írni egy papírra, hogy ki miért akar tag lenni, én azt írtam, hogy meg akarom ismerni a mozgalmi életet. Már az elsőben észrevettem, hogy a KISZ-ben semmit nem csinálnak, az egész egy óriási takony, mondvacsinált gyűlések, és én nem szerettem ezeket a felfújt dolgokat. Szóval azért van KISZ, mert azt mondták, hogy legyen, vagy azért, mert az emberek akarják, hogy legyen? Ezt döntsék el. Nem veszek részt olyan dolgokban, ami nem érdekel, amit az emberek nem szívesen csinálnak. Egy évig nem jártam taggyűlésre, aztán kirúgtak. Nem is nagyon bántam, Zsolttal voltam elfoglalva. És más fiúkkal. Péterrel, Zsolt öccsével bonyolult kapcsolatom volt. Sokáig jóban voltunk, találkoztunk, amíg rájöttünk, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Egy hétig keféltünk, utána azt éreztük, hogy utáljuk egymást. Gyorsan változtak az egymás iránti érzéseink, de mindig egyszerre kezdtük utálni vagy szeretni egymást. Volt úgy, hogy fél évig nem jöttünk össze, megint találkoztunk, csókolóztunk, moralizáltunk a kapcsolatunkról. Amikor utoljára elkezdődött, tökrészeg voltam. Pista után Pétert szerettem a legjobban. Péter a legfiatalabb. Az a közös bennük, hogy mindhárman egyformán csókolóznak. A szeretkezésben Pista és Zsolt mohó, Péter viszont szelíd, egé-