Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

szen fantasztikus. Az egyedüli szép köztük Péter. A mamám szerint egyikőjük sem szép. Ennek ellenére a legszebb szeretkezésem Péterrel volt. Zsolt akkor juhászkodott, Péter hozzá készült látogatóba, és azért találkoztunk, hogy levelet küldjek vele. Felhívtam oda, ahol laktam, beszélgettünk, lefeküdtünk egy keskeny ágyra. Elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy Péter lecsókolt. Szóval felébredtem rá, és vagy hat óráig szeretkeztünk. Fiat órán keresztül! A végén elájultam. Nehéz a pasikat osztályozni, hogy melyikük szeretkezik kultutáltan, de azt hiszem, Péter ilyen. Engem folyamatosan tudott kielégíteni, és úgy szeretkezett, ahogy nekem jó. Nem is föltétlenül biztos, hogy hosszú előjáték kell, de azért általában elég hosszú. Ezt is lehet gyakorolni, hogy nekem milyen hosszú kell. Volt olyan Péterrel, hogy négy óra után... Zsoltról tudtam, hogy szűz, ezt jóval a kapcsolatunk előtt megbeszéltük. Mikor megismertem, akkor tizennégy éves lehettem, egész este sétáltunk, és elmeséltem neki hogy egy hete vesztettem el a szüzességemet. Mondta, ő még szűz. Zsoltot Pista mellett ismertem meg igazán, aki szintén szűz volt, és végül Péter is velem vesztette el... Pontosabban az egész család... defloráltam a családot. Péter egy időre disszidált. Egy hétig könyörögtem neki, hogy ne menjen el, de mégis elment, és katona lett. Még az a jó, hogy ott a katonák önkéntesek. Hamarosan hazajött. Szerzett nekem egy arany melltűt. A belsejében kis tóratekercsek vannak. Az ilyen kis tokot egyébként az ajtófélfákra szokták akasztani, hogy megvédje a házat. Az a neve, hogy mezüze. Most már Péter végleg elment. Franciaországban él, sok pénze van, a nagybátyjától kapja. Gyakran beszélgetünk, fel szokott hívni, és órákig telefonálunk. A nagynéném is ott él, a Sorbonne-on tanít. Úgyhogy megbeszéltük Pétetrel, én is kimegyek, ő feleségül vesz. Nem akarok állandóan vele élni, inkább a nagynénémnél lennék. Tizenhárom éves korom óta akarok disszidálni — ez a neurózisom csúcsa —, de még Miskolcnál nem jutottam tovább. Sok barátunk volt, de már mind disszidált. Ahogy elképzelem az életemet, én se hiszem azt, hogy itt fogom leélni. Bár az is lehetséges, hogy mégis maradok. Gabi, az egyik első iskolai szerelmem festő lett, néhány hónapja Göteborgban él. A kedvenc nagybátyám és a lánya is kint vannak. A másik nagybátyám New Yorkban van, egy főiskola rektora, a felesége pszichológus. Imruska, az egyik barátom, Izlandban van, de ő azt írja, hogy ott az élet unalom. Az emberek azzal foglalkoznak, hogy bedöglött-e a kocsijuk, és minden messze van.