Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

óra hosszat azt sorolta a gyerekeknek, mit vigyenek magukkal május elsejére. Az egyik gyerek megszólalt: „Tanárnő, géppisztolyt ne vigyünk?" Óra után már ott volt a rendőrség, és vitték a gyereket kihallgatni. Mindenki kurvára utálta ezt a nőt, pedig ez a bunkó Kossuth-díjas volt. Süttő, a leghülyébb gyerek, a világnézetfüzetébe egy klozetet rajzolt, és ráültette a tanárnőt is. Oda is írta, ide való vagy, anyuskám. Dolgozatíráskor elvette a füzeteket, de nem mondta, hogy észrevette a rajzot, szóval istenien sunyi nő volt, nem tolta le a Süttőt, de három nap múlva az igazgató hozta vissza a füzetet. Az egész osztály röhögőgörcsöt kapott, mikor az igazgató azt mondta, hogy „az illemhelyre kívánják a tanárukat". A vécében volt a bagósok szervezete. Első és másodikban még szörnyű intőket adtak, de harmadik-negyedikben már csak kiküldtek a vécéből, hogy menjünk ki a friss levegőre. Negyedikes koromban történt, három hétre elutaztam egy lánnyal a barátnőmhöz. Mindennap halálosan berúgtunk, ez volt a legnagyobb szórakozásunk. Akkor átvettem a vidéki tempót, rendszeresen beszívtam, és mivel az iskolában az első padban ültem, az osztályfőnök észrevette, valami bajom van. Behívatta az anyámat, és megmondta: „Ne haragudjon, de ezzel a lánnyal valami nem stimmel, az én Julim mindig a szemembe nézett. Már egy hónapja nem néz a szemembe. Egyenes lány volt, mindig megmondta, mit gondol, mit érez, nem olyan, mint a többi gyerek. Nem néz a szemembe, valami baj van ezzel a lánnyal." Csak akkor szeretek inni, ha berúghatok. Kellemesen gátlástalanná válok. Furcsa, hogy ugyanaz a mennyiség hol állati részegséget okoz, hol meg se érzem. Egy időben azért is ittam, hogy könnyebb legyen a szexuális életem. Volt egy év, amikor megittam napi három-négy liter bort, és egyfolytában részegeskedtem az iskolában is. Főleg harmadikban szeszeltem sokat. Almabort tudtam szerezni, egyedül ivogattam. Negyedik gimnáziumban a banketten berúgtam, és néhány tanáromnak elmondtam, hogy miket éreztem irántuk. Az osztályfőnökömnek nem mondhattam sok rosszat, mert őt imádtam. Sohase féltem tőle. Ha hozzá küldtek a tanárok, amint megláttam, eltűnt minden félelmem. O az egész tantestülettel megszavaztatta, hogy ne buktassanak meg, holott osztályt kellett volna ismételnem. Az egyik tanár intőt adott volna, de azt mondta, hogy nem írja be, mert én az osztályfőnök kedvence vagyok. Az a nő nagyon szeretett, rendes volt, és jól tanított. Kicsit úgy éreztem, mintha az anyám lenne. Nem idegenkedtem tőle, nem a tekintélyt, hanem olyan embert éreztem benne, akinek bármit elmondhatok, nem fog vele visszaélni, és nem kell szégyenkezni előtte, mert ha nem is ért vele egyet, de meg tudja érteni a dolgaimat.