Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

ülünk, és hirtelen megkérdezi: „Te, nem szeretkeztünk mi valahol együtt?" Röhögőgörcs jött rám, mert fogalmam se volt, hogy szeretkeztem-e vele vagy sem, megbaszott-e vagy sem, és neki sem volt fogalma róla. Furcsa, hogy az ember már azt se tudja regisztrálni, hogy kikkel szeretkezett, kiknek ismeri a testét. Ez borzalmas állapot. Nehezen viseltem el Zsoltot. Sok srácom volt közben. Ezekről úgy szerzett tudomást, hogy elmondtam neki. Egyszer azt meséltem el, hogy Banüval voltam, aztán azt, hogy egy házaspárral, de külön a fiúval és a lánnyal. Ettől ideges lett. Én meg elhatároztam, hogy nem megyek haza, valaminek történnie kell. Alltam a Moszkva téren, odajön hozzám egy pasi, kicsit ittas volt, de kedves. Kérdezte, nem megyek-e fel zenét hallgatni. Elmentem, a lakása különös volt. Azt mondta, hogy pszichológushallgató. Az ajtó párnázott volt, sehol egy könyv, se rendetlenség, se rend: sivár környezet. Elkezdte mesélni, hogy impotens, meg mindenféle baja van. Másnap megint találkoztunk, és meg akart erőszakolni, de nem sikerült neki. Letépte rólam a ruhát, rémes dolgokat csinált, egyáltalán nem olyanokat, mintha impotens lenne. Elmeséltem Zsoltnak, és megadtam a pasi címét. O elhatározta, felmegy, és leüti, de nèm lett belőle semmi. Azt is elmondtam Zsoltnak, hogy egyszer lefeküdtem Dénessel. Pedig Dénessel nagyon sokszor feküdtem le... Egy hónapban huszonkét emberrel feküdtem le, ő meg senkivel. Gondolom, nem olyan hülye, hogy ne tudná: vele valami nem stimmel. A Zsolttal való kapcsolatommal párhuzamosan fél évig jártam egy szegedi pasival is. Ez egy házibulin kezdődött, ahol egy kicsit berúgtam, és elkezdtem ezzel a pasival csókolózni. Zsolt szarul érezhette magát, hogy milyen szemét vagyok, de hát én szerettem a pöttyös szemű férfiakat. Nem jó, ha iszom. Egyszer ittam, a Balatonhoz mentem le. Négyen rángattak ki egy autóból, őket stoppoltam, kettő lefogott, a másik kettő meg egymás után belém jött. Egy másik házibuli után elmentem egy fiúval sétálni, hideg volt, mondta, menjünk fel hozzájuk. Bőrdíszműves volt, baromi jó bérlakásban élt, szép cuccai voltak. Felfedeztem a ragasztót, de tudtam, hogy ez a huszonhét éves pasi nem az a típus, aki leáll velem ragasztózni. Teljesen ledöbbent, mikor mondtam neki, lerobbant kedvemben vagyok, szeretnék ragasztózni. Beetettem, hogy egyszer az életében próbálja ki ő is, és így együtt csináltuk. Sokáig ragasztóztam, nem emlékszem a képekre, csak azt tudom, hogy a ragasztózáskor felmerülő képekben általában csókolózom. A bőrdíszművesnél nem tudom, hogyan szívtam a ragasztót, mert csak az első szippantásokra lehet emlékezni, de olyasmi volt, hogy egy mulatóban csó-