Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

kolóztam, és sosem érem el a partnerem nyelvét. A szipózást egy széken kezdtük el, amikor felébredtem, akkor ágyban feküdtem, meztelenül, a pasi meg aludt. Visszaültem a székre ragasztózni, majd megpróbáltam a kábulatban kikecmeregni a lakásból. Az arcom fekete volt a ragasztótól. Már egy órája ténferegtem a lakásban, majdnem bepisiltem, mire végre kijutottam a lépcsőházba. Megszólítottam egy embert, hogy adjon cigarettát. A fekete arcom láttán megkérdezte, hogy honnan jött maga; gondoltam, hogy ez mindjárt rendőrt fog hívni. Hehehe, mondtam, innen jövök, egy barátomtól. Megyek, megyek... itt lakom a szomszéd utcában; de azt sem tudtam, hol vagyok. Azt is éreztem, hogy frigid vagyok. Erre azért voltam büszke, mert úgy érzem, hogy általa sérthetetlenné válok. Ez szellemi, lelki eredetű, és nem testi, nincs túlzott köze a szexualitáshoz, és olyan keménységet, büszkeséget ad, amellyel megőrzöm az autonómiámat. Nem jutok el odáig, ahová két ember maximálisan eljuthat, a találkozás totális fokáig, és büszke vagyok rá, hogy nem is akarok eljutni addig, hogy valakihez ennyire közel egyek. Ha száz évig frigid lennék, az sem zavarna. Alighanem Zsolt váltotta ki belőlem a frigidséget. Volt idő, amikor baromi sokat lefeküdtünk, úton-útfélen, hóban, a fürdőszobában, mindenhol. Ezek elég kényelmetlen körülmények között zajlottak le, riadt szeretkezések voltak, rendre olyan helyen voltunk, hogy bármikor zavarhattak. Tudok egy olyan esetet, hogy egy fiú szeretkezett egy lánnyal, a lány attól félt, hogy bejönnek, és a pasi ettől teljesen impotens lett. Később, ha olyankor szeretkezett, amikor senki se tudta megzavarni, akkor is félt, hogy jönnek, és mindenkivel impotens lett. Az embernek nagy szüksége van arra, hogy olyan körülmények között szeretkezhessen, ahol nyugodtan tudnak bármit is csinálni. Engem nem zavar, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek. Az ilyenek jelenléte nem baj. Amikor Péterékkel laktunk együtt, akkor nem zavart, hogy mindig ott vannak a szobában, és őket sem zavarta, hogy mi ott vagyunk. De Zsolttal, a zavaró körülmények között lezajlott szeretkezések miatt, egy időre frigid lettem. Az zavarna, ha mással sem tudnék kielégülni. A halálélmény egy fecske miatt rázott meg. Kiesett a fészkéből, és meghalt. Az ember annyi hullát lát életében, hogy banálisan hangzik egy fecske halála, pedig annak ugyanolyan a léthez való joga, mint nekem, és a szerepe is ugyanolyan fontos, csak ő másmilyen életet él. Emlékszem, a Balatonnál voltunk. Napokig nem tértem magamhoz. Mindig sírni kéne, ha meghal valaki. Csak az ember nem sír. Mindenki önmagát tartja örökéletűnek, úgy érzi, hogy ő nem hal meg, csak mások. E nélkül a tudat nélkül talán nem is lehetne élni. Két rossz érzés van, a szorongás és a halálfélelem. A szorongás