Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

csak háború holtak és vér csak vér és gyalázat. Már sehol egy ház. Már tu­dom, barbár járt itt. 0 Pusztító amerikaji inkább építs mint rombolj és gya­lázz. Aszt te is tudod, ahol szeretett, ott béke, de aszt nem tudod, hogy te rombolsz." Akkor még egyetértettem a világgal. Biztosan a TV-híradót néz­tem. Ez is Vietnamról szól: „A béke mindenütt a béke csak Vietnamban nem ott béke sosincs és nem is akar lenni Oh Vietnam szegény nép és sze­rencsétlen is segítsetek rajta Vietnamban béke lesz ha a barbár amerikai akarja de mi parancsot nem várunk mi békét akarunk csak béke csak békét Vietnamban mindig békét de szép a tavasz csupa rügy csupa harmat fönn a levegőben kis madarak szállnak vidám éneküket lejtik neked ó de szép csu­pa öröm boldogság a tavasz. Ha most minden arcot látnák vidám lenne min­denki nekem táncolna és énekelne mert a boldogság az fontos ha mindenki énekelne boldog lennék nagyon." Egy másik rész: „Tulajdonság. Egyik em­ber kövér másik babonás a harmadik iszik egyik azt hiszi hogy nincs vége a világnak hát nincs is vége de a rossz szokásnak sincs vége jaj istenem mikor lesz vége mikor térünk rendes útra mikor tudják majd meg hogy van ember a holdon. Türelmetlen vagyok istenem. Eszt Varga Juli írta a tulaj­donságokról." Ez a másodikos és harmadikos korombeli naplóm volt. Nem valami rend­szeresen vezettem, nem írtam mindig naplót. Inkább leveleztem az órákon az osztálytársaimmal, a pasikról meg mindenről. Már elsőben szerelmes vol­tam a padtársamba, és róla borzasztó hosszú levelezést folytattam a mögöt­tem ülő lánnyal. Emlékszem, már óvodás koromban is szerelmes voltam, Szikváry Árpiba. Neki az volt a feladata, hogy megegye a spenótomat. Gyerekkoromban a mosókonyhában sok szexuális játékom volt a házbeli gyerekekkel, vagy az emeletről levizeltünk, vagy szappanokat és különböző tárgyakat dobáltunk le. Igazából azonban a szüleim jelentették a társaságot. A mamám már hat­éves koromban elmondta a szerelmet és a szeretkezést. Nagyon szépen, fi­noman mesélte el, nem olyan drasztikusan, amilyen. Eléggé szép gyerek voltam, dús hajú és nagy szemű. Nagyon jól beszéltem. Hatéves koromban kórházban voltam, és az egész emeletnek én voltam a kedvence. Később, amikot sokat nézegettem magamat a tükörben, akkor már tudtam, hogy nem vagyok szép, inkább csak érdekes. Mindig volt valami diszharmónia bennem. A gátlástalanságot a mamámtól tanultam, csak az a különbség, hogy a mamám ezt nem gyakorolja emberek között, pedig ott is kellene. Ér­zem, hogy én is tudnék másmilyen lenni, csak akkor elveszteném saját jel­legzetességemet. A bátyámat egészen másképpen nevelték, nem sokat tö­rődtek vele. Valószínűleg azért is, mert őhelyette is lányt akartak. Én

Next

/
Thumbnails
Contents