Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

Fodrász volt a feleségem — de én olyan intelligens nővel még nem találkoztam. Nem volt olyan dolog, amiről ővele ne tudtam volna beszélgetni. Zene, film, művészet — minden! Olvastam egyszer valami nagyon fura könyvet, azt hittem, ezt soha az életbe rajtam kívül senki nem olvasta el! — szóba kerül egyszer, hát azt mondja: ő olvasta. — Hogy olvastad volna? — mondom. — Mikor olvastad?! — Ne beszélj — aszondja, és elkezdi fölmondani nekem. Tényleg olvasta! Szóval, az mindent tudott! Ilyen volt. Ezt vesztettem! Okos nő volt — de egybe mégis buta volt. Abba, hogy „az apukám", meg „az anyukám". Örökké! Ugye, már ahogy megkértem feleségül, és válaszolt: „húsvétkor hazamegyünk" — abba is benne volt ez. Úgyhogy ezen aztán veszekedtünk is néha — habár azér én sokat engedtem neki, legtöbbször engedtem. Le is költöztünk falura! Volt egy olyan: leköltöztünk, odalenn voltunk fél évet. Mer, ugye: „Gyertek haza! Veszünk házat! Veszünk kocsit! Mindent veszünk!" Eladtuk Pesten az öröklakást kétszázharmincezerér, lementünk — hát úgy vett nekem az após házat meg kocsit, ahogy a váci püspöknek vett, a pénzt mind elnyelte odalenn a család. Ott dolgoztam fél évet — szar kis falusi üzem, csináltuk az ajtózsanért, hordóabroncsot, volt már akkor három szakmám, de ott dirigáltak nekem a jó falusiak — piszok egy helyzet volt. Építettem a feleségemnek egy fodrászszalont — szépen ott is hagytuk öt hónap múlva, jöttünk vissza Pestre, kezdtünk mindent elölről. Mer az anyósom gyűlölt engem, első pillanattól fogva, csak a váláskor tudtam meg, hogy elejitől gyűlölt, akkor megmondta. Ha száz évig élne, akkor se tudna elfogadni — azt mondta. Hogy mér, azt nem tudom, azt akkor se mondta meg. Régi történet, mindegy már. Nem érdekes — mer most lehet, hogy minden megváltozik. Mer meg akarok nősülni. Lehet, hogy döntöttem. És ez a kislány, az én Madonnám, ez ÖT gyereket fog nekem szülni! Tizenkilenc éves. Hát ebből én olyat faragok magamnak, amilyet akarok! Meg—jó! — hát, én is alakulok majd hozzá. Mer két ember közt nem lehet az, hogy most én vagyok X, és akkor megfaragjam Y-t is X-nek. Szóval, nem hogy most én ilyen vagyok, akkor neked is ilyennek kell lenned! Hanem hát nekem is kell alakulni egy kicsit, meg neki is lehet. Úgyhogy ha most ez sikerül, nem kell többet az ital se — úgyis utálom! Meg majd elkezdek szépen, rendesen mindent, vigyázok a pénzemre, összerakom — minden! Mer őbelőle lehet még akármi. És fog nekem ÖT gyereket szülni! Ez fog, ez fog nekem!