Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

Én már megpróbáltam sokmindent. Átmentem sokmindenbe. De most majd szépen visszamegyek! Mondjuk, az nem egy szerencsés dolog, hogy a nevük is egyezik, mer Mária — Mária. De egy a fontos: szeretni egymást. Az meg megvan! Aztán a többi, az alakul úgyis! Egy kicsit majd veszekszünk biztosan — no hát, ezt már meg is kezdtük. Mer a szülei — tudja fene, nem szeretnek, vagy valami bajuk van, azt mondják, öreg vagyok hozzá, meg mit tudom én. Mondtam neki: — Gyere! Elveszlek feleségül! Gyere! Hát nem soknak mondtam még én, hogy „elveszlek feleségül"! O meg erre vágyott, ezt álmodta — mer már gyerekkora óta ismerjük egymást. És mégis, azt mondja rá: — Igen, de hát apukám. — Ne az apádat mondjad! — mondom neki. —Vagy akkor menjél apádhoz, vegyen feleségül az apád. Az apád csináljon neked gyereket! Mer már az első feleségemmel is ez ment, hogy „de hát anyu", meg hogy „hát az apukám"! —Jól van — mondom neki —, feküdj le akkor az apáddal! — Hát énnekem is van anyám meg apám! Hát azokkal kell törődni nekem már? Ha egyszer mi szeretjük egymást! Ugye, a gyerekek felnőnek; összekerülnek; új család lesznek — még mikor nincs is gyerek, már csak család az! Hát akkor tudomásul kell venni, hogy az a régi család megszűnt, új van helyette, erre kell már figyelni! Nem mindig hátrafelé! Hát mi még mindig egy család leszünk, mikor az öregjeink már föld alatt lesznek! Hát akkor mi vagyunk az érdekes, nem mások! És nem lehet egy életet úgy leélni, hogy „de az apukám meg az anyukám"! Öreg meg nem vagyok! Hát elismerem: harminchárom éves vagyok, tizennégy évvel idősebb — de az még nem jelenti, hogy öreg vagyok! De nem érdekes. Mer amúgy meg minden nagyon jó. Jön az én Madonnám, akibe én megtaláltam mindent! Amit már nem is hittem volna! Már nem reméltem, hogy ŐUTÁNA megtalálom — és bejött! Mer szerintem a házasság nem abból áll, hogy én dolgozok, ő dolgozik, munka után fejre állok, ami pénz marad, leadom, ő kimossa a gatyámat — ez egy nulla, nem házasság! A házasság először is a szexuális élettel kezdődik. És ővele ezt is megtaláltam! Pedig ebbe igényes vagyok! Úgy szoktam mondani: én kultúrember vagyok. Énnekem az nem elég, ahogy a legtöbb csinálja, hogy este ráfordul arra a nőre, aztán lefordul róla. Mer— kimondom magyarul — baszni akárki tud! Baszni a kutya is tud, ugye, ráugrik arra a másikra, durr, durr, kettőt bevág neki — kész, megvan a kiskutya! —, csak engem ez így nem elégít ki. Én soha nem is csináltam így, a feleségemmel se, hogy két perc alatt, csak