Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"

ványasztalára teszi, és Blau Diogenész egy rajongó lovag hódolatával iszik a díva lakkcipőjéből, Batthyány Elemér és Szemere Miklós fiatal urak, Munczy nagy, szürke szakállával francia dalokat muzsikál... a süket Fritz apó meg bablevest főzött a Vasvári Pál utcában, és »lokál«-jában fiákeresek, kaszinói urak és éjjeli lányok együtt táncoltak délelőtt a tüdővészes Breitner zongorája körül, aki hátborzongatóan variálta az ocsmány és ledér szavakat dalaiban, míg fülig nyitott szája fekete üregéből egy felbontott régi sír sötétsége meredt elő, s gyakran ömlött tüdejéből a vér a mulatság hevében (míg otthon a beteg asszony és a beteg gyermek várta) [...] a szinte állativá aljasodon bécsi lányok idejében, midőn Fifi kihullott metszőfogát viaszgyertyadarabbal pótolta, a bolondos Gréte tébolyodottan tépte össze ruháit, míg Mici minden reggel öngyilkos akart lenni: e korban Roeder és Pomery urak a messzi Frankföldön bizony alaposan tudomást szereztek arról, hogy Pesten május van, lóverseny van." Egy kortárs krónikás érdekesen árnyalja a leghíresebb pesti démon arcképét: „a szilaj vérű Karola Czeczilia, ki udvarlóival nemi kegyetlenséggel bánik, másrészt sereg számra látja el a szegény iskolás gyermekeket meleg téli gúnyával..."

8 ; • Helvécia és Français Ezt a két szomszédvárat, amelyek Nagymező utca kereszteződésében néztek fart, Híres pezsgőmárkákról van szó. / Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. In: Krúdy Gyula: Utazások a vörös postakocsin. Bp., 1977. 96. old. S. a. r.: Barta András. 8 Docsó Emil: Orfeumok, chanfanteok. In: A mulató Budapest. Bp., 1898., 302. old. Szerk.: Lenkei Henrik. kasszemet, nem lehet különválasztani: „...a régi kávéházakból szívrehatóan hangzott a muzsikaszó, hogy az elfajult hölgyek sírva fakadtak, mert első, ártatlan szerelmük jutott eszükbe a cigányprímás hangzataira... Ott volt a két kávéház, egymással szemközt az Andrássy úton, ahol a selyemszoknya suhogott, a pezsgő eldurrant, a lámpás és a jellegzetes arcú pincér sokatmondólag hunyorított, amikor a jókedvű vendégnek eszébe jutott, hogy már régen nem élvezett hölgyi társalgást, a szeparé ajtaja úgy nyílott föl, mint a tündérmesébe vezető út kapuja..."

9 Meghökkentő szerelmek szövődtek a fiatal újságírók és a jó szóra éhes kurvák között: „Posta jön a Helvéciából, hogy M. doktor [Mikes Lajosi, a nevezetes lexikonszerkesztő éppen ebben a percben szöktette el a kávéház egyik nevelt leányát, aki az éjszakázó hírlapíró-körökben Kisfuvaros Rózsi névre hallgatott. A szökés egy O utcai ablakon történt, mint akár a regényekben."

10 Kisfuvaros Rózsira Tábori Kornél ad magyarázatot: „Azelőtt Mari néven szobaleány volt, s Jolán asszony, az éjszakai méhkas anyakirálynője csinált belőle puccos dámát. Nagyon szorgalmas nő, egy-egy éjjel három-négy-öt »fuvart« is csinál, azért hívják kisfuvarosnak."

11 Ezzel ugyan sokat nem kereshetett szegény: a Helvéciában és a Français-ban „öt forint és lefelé a szerelem ára. Itt már olyan nők is vannak, akik közt meg az utcai nők közt csak néhány forint az árkülönbség. Nagy előléptetés, ha innen valaki az Orfeumba kerül, viszont a legnagyobb sértés, ha a Helvétia-beli tün9 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989.112. old. ío Uo. 9. old. il Tábori Kornél-Székely Vladimir: Az erkölcstelen Budapest. Bp., 1908. Szerkesztett utánkiadás: Bp., 1992.15. old.