Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FRÁTER ZOLTÁN Szecessziós emberek

anekdotáz, hanem mesél, mindig mesél, és magyarsága ősi, vérségi, a legjobb fajtából való szilaj és mégis európai magyarság". Az anekdotázás és a mesélés elbeszélői ketté­választása — a szellemes megoldású, csat­tanóra járó történet helyett a lekerekítet­len mesemondás kedvelése, az „éltek, amíg meg nem haltak"-féle befejezés alkal­mazása — szintén szecessziós sajátosság. Kosztolányi így folytatja: „Nála a múlt me­se. A mese pedig szent, merr belőle gyerek­korunk megvásárolhatatlan naivsága, a szív örök lírája buggyan ki." Egy 1903-as köteté­re utalva sem a mikszáthi örökség folytató­ját, hanem a költőt érrékeli: „Krúdy Gyulá­ból is napról napra jobban kiszól a Nyíri aew/\rà\k szavú poétája, és művészete min­dig erősebben billen Andersen stilizált, Mikszáth Kálmán választói körzetében, Fogarason 1904 Balogh Rudolf felvétele Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár „... két külön világról, egymást nem értő nemzedékek tagjairól van szó. "

Next

/
Thumbnails
Contents