Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

„Pesti regény! Mit lehet írni Pestről ? Ordinäre passzió, mint az állatkínzás. De megpróbáljuk. " (A Krúdy-művek Budapestjéről) FÁBRI ANNA A

vidékiség nézőpontját oly sokáig uralkodó nézőpontként érvényesítő magyar elbeszélő irodalomban Pest (korábban Pest-Buda, később Budapest) egyszerre testesítette meg az idegen és elidegenítő (nagy)várost, valamint a nemzeti önazonosság-érzés egyik emblémáját: a fővárost. S persze mindazt, ami ezekkel együtt járt: a már kialakult és a folytonosan alakuló heteronóm, illetve a tudatosan megteremtett autonóm kulturális közeget, a kívánatos vagy éppen elkerülni vágyott (társadalmi, gazdasági, életmód- és mentalitásbeli) változások, az önkéntes vagy kényszerű asszimiláció és a disszimiláció legfőbb színterét és központját. Mindazok, akik irodalmunkban Pestet (vagy Budapestet) a kívülálló nézőpontjábóljelenítették meg, e kívülállás megszüntethetőségének, azaz a város ki- és megismerhetőségének, valamint meghódíthatóságának lehetőségeivel is szembesítették olvasóikat. Eközben gyakran nem tudták, vagy nem is kívánták leplezni személyes érintettségüket, sérelmeikért pedig a sebzett moralista szerepével kárpótolták magukat. Gvadányi a peleskei nótárius történetével éppúgy állást foglalt e kérdésben, mint Kisfaludy Károly Tollagi Jónás-áva\, vagy azután a reformkori életkép-irodalom Krúdy Gyula: Levél Kiss Józsefhez. „Mit lehet írni Pestről?"