Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

TANDORI DEZSŐ „Krúdy", „Pest"

csa lesz, mondom, közönnyel, oda se nézve haladni el minden italmérés mellett, nem venni sajtos rudat, pogácsát, sós kiflit, hanem csak két napra fél kiló gombát, melyet hagymásan, köret nélkül fogyasztok, iszonyú étel, prézlimmel még rosszabb (feleségem és kutyánk épp nincs idehaza), a gomba jól eltöm, ahogy mondani szokás, nehéz utána éhesnek lenni, és nem megyek fel a Csarnok emeletére sem, ugye... Krúdytól mely idegen dolgok, bár nem tudom, mikor ő „leszokott", hogyan csinálta. Miért nem lehet szabadon élnünk „csak úgy bele", miért fenyeget hízás, szívbaj, májzsugor, anyagi elszegényedés, elégedetlen gyötrődés bennünket — Krúdy sem mondott olyat a szomorúsággal átlengett irodalmában, hogy valaha is ígértek volna olyasmit nekünk, hogy majd boldogok leszünk. Nem kértük az életet, mégis váratlan és tartós csudálatosságaival örvendeztet minket, halmozzuk e jót és szépet, őrizzük egészségünket, tehetésünket, míg tudjuk, hogy aztán szomorúan elveszítsük, talán rémségesen, megalázottan, tragikusan. Nem tudom, mi minden effélének volt legalább szerény ellenszolgáltatása, hogy Krúdy Gyulát álmában érte a halál.