Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

TANDORI DEZSŐ „Krúdy", „Pest"

csa lesz, mondom, közönnyel, oda se nézve haladni el minden italmérés mellett, nem venni sajtos rudat, pogácsát, sós kiflit, ha­nem csak két napra fél kiló gombát, melyet hagymásan, köret nélkül fogyasztok, iszo­nyú étel, prézlimmel még rosszabb (felesé­gem és kutyánk épp nincs idehaza), a gom­ba jól eltöm, ahogy mondani szokás, nehéz utána éhesnek lenni, és nem megyek fel a Csarnok emeletére sem, ugye... Krúdytól mely idegen dolgok, bár nem tudom, mikor ő „leszokott", hogyan csinálta. Miért nem lehet szabadon élnünk „csak úgy bele", miért fenyeget hízás, szívbaj, májzsugor, anyagi elszegényedés, elége­detlen gyötrődés bennünket — Krúdy sem mondott olyat a szomorúsággal átlengett irodalmában, hogy valaha is ígértek volna olyasmit nekünk, hogy majd boldogok le­szünk. Nem kértük az életet, mégis várat­lan és tartós csudálatosságaival örvendez­tet minket, halmozzuk e jót és szépet, őriz­zük egészségünket, tehetésünket, míg tudjuk, hogy aztán szomorúan elveszítsük, talán rémségesen, megalázottan, tragiku­san. Nem tudom, mi minden effélének volt legalább szerény ellenszolgáltatása, hogy Krúdy Gyulát álmában érte a halál.

Next

/
Thumbnails
Contents