Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

TANDORI DEZSŐ „Krúdy", „Pest"

lexióit is ugyanennyire akarja és akarja tudatni velünk! „Reggel kilenc órakor és májusban olyannak látszott a Dominó utca, mintha senki sem töltötte volna benne álmatlanul az éjszakát, borról vagy szerelemtől betegen, hogy egyéb testi nyavalyákról ne is beszéljünk... A régi Pest boldog, vagyonos polgársága lakott itt... O, ezek az emberek nem ismerték az észbontó szenvedélyeket, a csúf bűnöket, a házasságtöréseket, az őrjöngő, féktelen vágyakat... legalább ilyesmit nem jegyez fel róluk a méla emlékezet; mindig illatosak és áhítatosak voltak ők, mint a virágok, úrnapi oltáron..." Az 1917-es Oszt utazások részletei: „Idegenszerű, új világ keletkezik Pesten, ipari és kereskedelmi szaga van minden embernek, fantasztikus ügynökök raja nőtt az aszfaltból, a svindlit büszke mellvcregetéssel munkának nevezik... Szinte amerikai verseny keletkezik... üzleri vállalkozások között... A kávéházak negyedévenként cserélnek gazdát. Egy ember nagyon komolyan meggazdagodik azon, hog>' egy esztendő alatt négy kávéházat vett és tovább adott... A politikai szenvedélyek a végletekig felizgatják az embereket, a miniszterelnöktől kezdve mindenki meggazdagodáson töri a fejét..." 1917. Es: „Sivár,jajgató, kétségbeesett, elégedetlen és csőd szélén álló város cz... Az emberek fuldokolnak az adósságtól, és senkinek sincs hitele. A készpénznek hallatlan értéke van. Az üzleti spekuláció szinte nem is törekszik egyébre, mint készpénzre... mindenki úgy érzi, hogy az élet már nem mehet így tovább, reménytelen és elviselhetetlen az élet. Az öngyilkosokon alig csodálkoznak." Minden irónia nélkül, így, az egész. De van egyéb is, ugyanitt: az aszkézis, a lemondás vágya. „Amint múltak az évek, mind erősebb lett bennem a gondolat, hogy szenvedéseimtől csak Buddha vallása révén szabadulhatok, céltalan, haszontalan, tunya, szenvedélyes és érzéki életemnek csak úgy vethetek véget... s nem törődöm azzal, hogy mit gondolnak szerte a világon az emberek..." Orvosával tarthatunk: szerencse, hogy ez nem sikerült neki, kacérkodás maradt. Visszatértek a jó zöldszilvánik... Túl nagy kérdés, hogyan élünk meg egy várost. Mi már nem a Krúdy-tartomány emberei vagyunk, messze más lelkek. Nekem születésem évét a mai naptól elválasztja egy világháború, meg mindaz szakaszolja és tagolja, ami utána következett. Nézeteink, meg mindaz, mondom, ami véleményként, a világ „nézeteként" kialakul bennünk, ez a megnevezhetetlen egész, a részeiben már sokszor el is feledett áradó konglomerátum (igen!), ez vajon mássá teszi-c a várost? A Város — ezt Vas István mondogatta mindig így a verseiben. Ottlik írt az önmagát felszabadító városról s polgárairól, 1945-nek álcázva ügyesen 56-ot. Csak apai nagyanyám csontjainak vándorlása kész kaland: magunk temettük el őt 1945 februárjában a Vár oldalába, s előkerült az a bizonyos láda,