Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom

meg, hanem szíve, veséje, mája, gyomra, egyszóval mindene, amit az ember az életben magáénak nevezhet". S bár sikerült lemondania a borról, sohasem lett képes ismét megtalálni önmagát: élőhalottá vált. Szauder József nyomatékkal hangsúlyozza, hogy „a bortól eltiltott, halálosan beteg Krúdy írja ezt a remekét".

29 Krúdy figurái közül nem egy kóros elszántsággal eszi végig az étlapot, hogy aztán idővel kiderüljön: az utolsó étkezés volt számára. (Ez történik Az utolsó szivar az Arabs szürkénél című elbeszélés ezredesével is.) Nyilvánvaló, hogy nem elég a szakértelem. A hosszú élet titka a jó kedély és az étvágy. Nem feltétlenül a mérték, inkább a módszeresség. A csillapíthatatlan evéskényszer vagy a koplalás: halál. (Szerb Zsigmond szerint „a gasztronómia csak akkor bír létjogosultsággal az életben és a tudományban, ha mögötte a gasztrofízika bölcsessége áll. Ez pedig irtózik minden túlzástól".)

30 A válogatott fűszereit mindenhová magával hurcoló, józan Friedmann óvatos ínyenc; pontosan tudja, hogy az ő korában „már nem szabad túlterhelni a gyomrár se a malackörmös bablevesekkel, de még a zaftos rosztbrátnikkal sem". Ezért hangsúlyozza nyomatékkal, hogy „nagyon vigyázok azokra a dolgokra, amelyeket a számba veszek". (Brillat-Savarin szerint „az ínyencek tovább élnek, mint azok, akik nem ínyencek".)

31 Mindez kiegészíti az Emeletes lak a Duna mentében „apostolának", Nyergesujfalusinak a megállapítását, miszerint „az emberek életében az ebédelés a legfontosabb. Fontosabb mindennél, le29 Szauder József: Szindbád megtérésétől a Purgatóriumig. In: Szauder József: lovászi és őszi utazások. Tanulmányok a XX. század magyar irodalmáról. Bp., 1980.124-170. old. S. a. r.

: ánynál és betegségnél, szép csizmánál vagy szép szeretőnél. Az az ember, aki nem ebédelt: nem sokat jelent ezen a világon. Nem biztos a dolgában, nem biztos a szavában, sem a tennivalójában. Bizonyosan csinál valami hibát aznap, amikor nem ebédelt". A kidobott vendég Loncsos urának monológját azzal szakítja félbe valaki, hogy „az életfilozófiának vajmi kevés köze van az ételek ízeihez. Éppen azok az emberek esznek a legpompásabb étvággyal, akik oda sem gondolnak az életre, az ételre". Igen, ez az egészséges ember véleménye, aki nem törődik vele, milyen lehet, amikor a táplálkozás nem csupán pénz kérdése. Ellenben annál többet foglalkozik ezzel, aki betegsége miatt tehetetlenül mormolhatja csupán az étlap ínycsiklandozó kínálatát — mintha ima vagy költemény lenne —, és legfeljebb gondolatban utazhat el Gasztronómiába. A fogadósné, vagy az elvarázsolt vendégek című novellában maga az elbeszélő tűnődik el azon, hogy „tudj' Isten, mi van a gyomorbajosok filozófiájában, valami keserv, amely nem hagyja el őket végig az egész életen át, mint az egykori boldogtalan szerelmeseket a dalok, amelyeket régmúlt időkben a maguk vigasztalására énekelgettek". Az Elet Alom elbeszélései efféle emlékezések. A kulináris élvezeteket mindig is előnyben részesítő, ám a húszas évek második felétől betegségekkel küszködő, szegény és öregedő Krúdy Gyula különös jelentőséget tulajdonított az „élet" és az „étel" kifejezések mágikus kapcsolatának. E két szó ugyanazon hangokkal mondható ki, ugyanazon betűkkel vethető papírra. ElSzouder Mária. 30 Szerb Zsigmond, i. m., 230. old. 31 Brillat-Savarin, i. m., 132. old.