Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom

vágyakozásra. A nosztalgia — mely lélektanilag a jelen erőteljes bírálatát feltételezi — talán sohasem annyira rezignált, mint az utolsó esztendők e „gyomor-novelláiban". Az elbeszélő csak egyetlen történetének, az Emeletes lak a Duna mentében címűnek részese, ám ekkor is csupán passzív hallgatója egy sajátos orr-monológnak. A többi írásban egyszerű narrátora a cselekménynek, „piktora" a látványnak. Hol egy másik idősík szellemidézője, hol pedig idegenvezetője egy-egy mágikus utazásnak Gasztronómiába. (A kötet nyilvánvalóan egyik ihletője és mintája a Szindbád hazamegy című Márai-regénynek.) Az Elet Alom elbeszéléseiben a vendéglők és kocsmák már nem a lumpok iskolái, hanem a táplálkozás —• némi túlzással — szentélyei. Szent és profán színhelyek. Megannyi szigete az időtlenségnek, ahol a folyamatosságot a szertartásos rendelések szakadatlansága érzékelteti: az újabb rundok és fogások tálalása. A pincér á/má-nak különös vendége, egy jó étvágyú temetkezési vállalkozó előbb egy „dupla-húslevest" kér „hosszú tésztával, belekevert tojással, sárgarépával, zellerrel, karalábéval", hozzátéve, hogy „nem bánom, ha egy kis karfiolcsutka is lesz mellette, de egy darab csontos marhahús mindenesetre legyen a levesben, mert azt szeretem leharapdálni..." A leves művészi — látványnak sem utolsó — elfogyasztása után a vendég borsőpürét rendel disznókörömmel, majd amiatt kesereg, hogy nincs más főzelék az étlapon. (Ez is érzékelteti, hogy ezen eszményi vendég, e „pincér-álom" nem falánk, hanem ínyenc, 27 Szerb Zsigmond: Éljen az élet! A gasztronómia regénye. Bp., é. n. 239. old. hiszen bevezetésként nem húst eszik körettel, hanem főzeléket feltéttel. A gasztronómus Szerb Zsigmond szerint így egészséges a táplálkozás.)

27 A temetkezési vállalkozó később kacsapecsenyét szolgáltat fel vöröskáposztával meg rozskenyérrel, és a pincér elismerően állapítja meg, hog)' vendége úgy vagdalja le a combokról a húsdarabokat „mint egy orvos". Az újabb fogás: nyúlgerinc, citromos, tejfeles és majoránnás szósszal meg gombócokkal, melyeket hirtelen süttetett lacipecsenye követ és sör, végezetül sajtot hozat a vendég. A fogadósné, vagy az elvarázsolt vendégek című elbeszélésben Aranka paprikás sertéstokánnyal kedveskedik Pászmáti disznókereskedőnek, melyhez krumplit és galuskát egyaránt tálaltat. A törzsvendéget azonban nagyon bántja, hogy zöldpaprika helyett be kell érnie édes pirospaprikával. Bombai ügyvéd sóban és tört paprikában meghentergetett császárzsemlyét majszol, amíg ki nem hozzák a húslevesét hosszú tésztával, aztán natúrszeletet eszik, mindkét oldalát alaposan megcitromozva. Az öreg gyapjúügynök, Friedmann bácsi már elfogyasztotta gombástojását, Aranka érdeklődésére a friss gomba és tojás felismeréséről értekezik, majd valóságos himnuszt zeng a fűszerekről, a tormáról, a paprikáról, a vörös- és fokhagymáról, a borsról és a mustárról, melyeket mindenhová magával hord a belső zsebeiben. A Böske, vagy a szerkesztőségpesztonkájá-ban Szortiment úr, a Hét Bagoly vendége pacallal kezdi a táplálkozást, melyet olyan „barna lével" öntött le a szakács, amely „bizonyosan a legfinomabb marha-