Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom
ben tette.)" 11 A gyorsaság szó szerint életbevágóan fontos volt e sajátos helyzetben, ezért az író az üresen tátongó könyvespolcot vizsgálta át, és az ott találtakból állította össze leendő könyvét. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nyolc elbeszélés mindegyike a Nyugat-han látott napvilágot 1925 és 1928 között. Éppen abban a folyóiratban, amelynek példányait kivételesen birtokolta. A. Zöld ász című kisregény a Budapesti Hírlap-bzn jelenr meg az előző esztendő végén, a karácsonyi számban. Krúdy minden bizonnyal ezt is őrizte, talán valóban „egy új kiadás reményében". S az alkalom most elérkezett. A válogatás „forrása" kézenfekvőnek bizonyult, és a döntést igazolta, hogy ezen elbeszélések tematikusán is egymás mellé rendezhetők. Áttekintve őket, önkéntelenül is felvetődik két kérdés: vajon miért került a kötetbe A tetszhalott, és az író miért nem sorolta közéjük a Nyugat-ban 1927. augusztus l-jén publikált Utolsó szivar az Arabs szürkénél című elbeszélést? Az előbbi az egyetlen a gyűjteményben, melynek cselekménye nem Budapesten játszódik és nem kulináris élvezetekről szól, az utóbbi ellenben A hírlapíró és a halál párnovellája. Meglehet, a kötet e fogyatékosságainak egyszerűen az a magyarázata, hogy a 16 ívterjedelem eleve megszabta, hogy a szerző mivel számolhat, és a — kötetben egyébként korábban már megjelent — Szindbádelbeszélés, mely a legrövidebb írása a gyűjteménynek, afféle helykitöltésként került a többi közé. (A szövegeltérések alapján egyértelmű, hogy ez az elbeszélés is a folyóiratból került a válogatásba, és nem a Szindbád megtérése című könyvből.) S az sem biztos, hogy a Nyugat minden száma Krúdy polcán sorakozott, a terjedelmesebb Utolsó szivar az Arabs szürkénélhiányát ez is magyarázná, különösen akkor, ha az idő sürgetését ugyancsak tekintetbe vesszük. {Az Elet Alom 1957-ben megjelentetett újabb edíciójának sajtó alá rendezőjét — Tóth Lászlót? — minden bizonnyal a teljesség igénye ösztönözte, amikor az utóbbi elbeszélést ráadásként a kötetbe szerkesztette.) Vagyis Az Elet Alom című kötet anyagának összeállításakor a nyilvánvaló célkitűzés megvalósulását — mely szerint az elbeszélések tematikusán illeszkedjenek egymáshoz — egy tényező valószínűleg döntően befolyásolta. Mégpedig az elérhetőség. Azon múlott, hogy a húszas évek második felének nagyszámú „gasztronomikus" elbeszélése közül a szerző végül is mit szerkesztett leendő könyvébe, hogy a válogatáskor melyek voltak számára azonnal hozzáférhetők. A Literaturá-bdn publikált keserű, helyenként kifejezetten gúnyos nyilatkozatában Krúdy hallgat a magánkiadás közvetlen előzményéről, a leendő Rothermere-díj nyomdai megelőlegzéséről, a csalódásr okozó kiadók érthetetlen ódzkodásáról ellenben annál többet beszél. Már-már cinikus, amikor kijelenti, hogy „mulattat (és életben tart) a munka, ugyanezért nem nagyon ijedtem meg, amikor régebbi könyveim kiadói (akikkel a legbarátságosabb viszonylatot mindig megőrzöm) közölték velem, hogy szerződéseinket, amelyek az író kezét elég szorosan megkötötték esztendőkön át, a folyó évben, az Úrnak alig elbeszélhető il Krúdy Zsuzsa, I. m., 246-247. old.
