Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom

1931-iki esztendejében nem tarthatják meg, és azt felbontják, habár régebbi könyveimet már eladták".

12 Az Elet Alom szerzője — némiképpen könyve címét is értelmezve — a válogatás tematikáját egy költői kérdéssel magyarázza: „Lehet úgy meghalni, hogy legkedvesebb, legjobb elgondolásaimból való munkáimat, ezeket az evésről, emésztésről, borról, betegségről, az élet igazi álmairól való elbeszéléseimet, amelyeknek megírására éppen egy igen pórul járt barátom (O. E., a szerkesztő) biztatott, mint valami fiatalítót az első » gyomor-novellák « kísérlete után: könyv alakban viszont ne lássam?" Tehát a szakirodalomban utóbb oly sokszor ismételt definíció Osvát Ernőig vezethető vissza. Az 1929-ben tragikus körülmények között elhunyt legendás szerkesztő alakjának felidézése, meglehet, azt is sugallni kívánja, hogy a válogatás tisztelgés a néhai barát emléke előtt. A „gyomornovel Iák" megjelentetését Krúdy további kérdéssel indokolja: „Talán lesz még két-három ember az országban, akinek éppen annyi gondja van a gyomrával, mint a szívével, akár jómagámnak: mért ne olvassanak ők is ebédekről és ebéd utáni álmokról?" A kérdés éle nyilvánvalóan azokon vág, akik arra kényszerítették — mint keserűen megállapítja —, hog)' az „ötvenedik könyvé"-nél és „az ötvenes évci"ben önállósítsa magát. Az Elet Alom című kötetét a „legszeretettebb könyvem"-nek nevezi Krúdy, és célzatos azon kijelentése is, mely szerint „saját kiadású könyvemet rokonszenvesen fogadták a jóemberek; itt-ott talán nagyobb sikere volt, mintha egy könyvkiadó biggyesztette volna nevét az író neve mellé"... 3. A kritika valóban elismeréssel fogadta a kötetet, igaz, jobbára a barátok-rajongók írtak a könyvről. Kárpáti Aurél kijelenti bírálatában, hogy „nem tudok még egy írót, akinek fantáziája, víziós ereje és kifejező készsége olyan közvetlen kapcsolatot tartana az álommal, mint Krúdy Gyuláé. Az álom színessége, gazdagsága, képet képre váltó könnyedsége és szinte zenei hullámzása jellemzi elsősorban alkotó művészetét, teremtő funkciójában éppúgy, mint ennek a funkciónak eredményeiben: könyveiben. Holott Krúdy egyáltalán nem kedvelője a fantasztikumoknak. Ellenkezőleg, tapad a valósághoz, mondhatnám: a hétköznapi realitáshoz. Bizonyos értelemben a félmúlt történetírója, akinek érezhető gyönyörűsége telik a »hiteles« vonások felrakásában. Ám ez a történetíró egyben költő is, s Jókai után a legnagyobb magyar álmodó". E némileg ellentmondásos megállapításokat Kárpáti azzal egészíti ki, hogy Krúdy Gyulának „talán leginkább ez a novelláskönyve, amelyben az élet szürke tónusai egy csodálatosan kiérett, tiszta és biztos írásművészet varázslatára szivárványosodnak át az álom színeibe. Egy neoromantikus realista, egy új, modern és magyar — mennyire ma12 Krúdy Gyula: Egy könyv margójára, vagy hogyan lettem könyvkiadó? Üterotura, 1932.374-374. old.