Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete

merőseiket egy baráti szóra, baráti pohárra? Hová lett a megelégedett csend a régi házak környékéről...?"

15 A magát megcsaltnak érző Rezeda Kázmér „szinte behunyt szemmel ment el" a modern paloták mellett. Már nem tud eligazodni abban a világban, amelyben a járókelők „egy másik lelket is tartogatnak valahol eldugva". „Nem tudjuk ám teljes biztonsággal, hogy miféle emberek laknak a háztetők alatt, még ha ismerjük is a lakók névsorát" — vonja kétségbe az Árnyék Rezeda úrnak a városi családok idilljéről szőtt elképzeléseit. A látszatnak és valónak ez az elválása egyik fő motívuma a Velszi hercegnek (1920) is: az Újvilág utcai házban senkit sem szólítanak az igazi néven. A regény élő modellekről mintázott szereplői másnak mutatkoznak, mint amik. „Álarcban kell aludni is" — mondja a regény egyik szereplője. Alvinczi tisztában van ezzel. Ezért van az, hogy az őt legjobban ismerő szereplő szemében hol ördögnek, hol ezüstderekú nyárfának tűnik.

16 A Nagy kópé Rezeda Kázmérja számára titok marad élete utolsó reménye, a Szerelem is, hisz a „bazáros női szemek alatt más szemek is rejtőzködnek". A májusi derű pillanatai hamar szertefoszlanak. A jelképnél maradva: szomorúan veszi tudomásul Krúdy hőse, hogy „elment a postakocsival a múlt század minden teménysége", felpakoltak rá mindent, ami „szentimentális, gyöngédség, finom érzelmesség, bölcsődal enyheségű álomszerűség, önfeláldozó hűség volt a városban". A regény hősének lelki rokona, a Hét Bagoly Szomjas Gusztija már is Krúdy Gyula: Nagy kópé. In: Krúdy Gyula: Utazások a vörös postakocsin. í. Bp., 1 977.384-385. old. lé Krúdy Gyula: Velszi herceg. Uo., 412-413. old. attól retteg, nehogy a „borotvált patkányok összerágicsálják a régi világot".

17 Rezeda Kázmér búcsúja a megfáradt Szindbádot juttatja eszünkbe, a szép élet rokkantját, akit már nem az orgonaillatú májusi éjszakák igéznek meg, hanem a kenyér, a bor, a só íze. Mind több a helyét nem találó alakja Krúdynak ezekben az években. A Szomjas Gusztik, a Józsiások, a Rezeda Kázmérok kilátástalanul járnak-kelnek a számukra idegen világban, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Rezeda úrnak nincs mit kezdenie doktor barátja tanácsaival, idejétmúlt intelmeivel. A világgal változott a morál is. („Világraszóló házassági botrányok töltik meg a pesti újságokat, cigányprímások és főhadnagyok szöktetnek meg hercegnőket, akik újságíróknak nyilatkoznak szerelmi kalandjaikról; pesti bankárok válnak el nejüktől izgalmas tanúvallomások után. [...] A polgárság asszonyai és leányai kilépkedtek jól elzárt házaikból, és megismerkednek a mámorító színházzal, a végképpen női érzékiségre alapított női divattal, a flörttel és az ingerlékenységet előidéző modern zenével, mintha az egész évtizedet az foglalkoztatná, hog)' milyen szabású legyen a nők szoknyája Pesten.") Rezeda másik énje, a kíséretéül szegődő Árnyék (sorsot alakító volt az Asszonyságok díjá-ban is) felismerése lehangoló: a postakocsi azokat a nőket is elvitte, akik utoljára szerettek a városban. Antónia a „modern élet" fiatalemberét, Engelbertet boldogítja — és épp Rezeda Kázmér lakásában. Rezeda Kázmér mindennek szemtanúja, kiszolgáltatottsá17 Krúdy Gyula: Hét Bagoly. In: Krúdy Gyula: Aranyidő. Bp., 1978. 463. old. S. a. r.: Barta András.