Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete

gában sem lesz rajta úrrá a kiábrándultság. Szerelme, a Szerelem az élet, az emberi lét azon kettősségeinek (szerep és valóság, ro­mantikus érzelmesség és racionális meg­fontoltság, múlt és jelen) válik itt jelké­pévé, amelyek az ő életét is alakították. Ezért érezzük úgy, hogy a megőrzött vá­gyak túlmutatnak a Szerelmen. Fábri Anna szavait kölcsönözve: „Antóniában az élet és költészet találkozását látja Rezeda..." 18 Lírai emlékezés, stilizáltság, rejtőzködő szerepjátszás, hangulatiság, fokozott szub­jektivitás és tárgyiasság — ezekkel a kifeje­zésekkel szoktuk minősíteni Krúdy külö­nös színben csillogó művészetének nyelvi­stiláris sokféleségét. Noha nehéz a Krúdyt jellemző elbeszé­lésmódok, epikai formák között pontos ha­tárt vonni (mint ahogy nem könnyű valami­féle fejlődésvonalat követni műveiben), a húszas évektől mind sűrűbbé válnak a „tör­18 Fábri Anna, i. m., 174. old. A követségi tanácsosnak Rómába utazó Szemere Miklós (a fotelban) búcsúestje a Nemzeti Kaszinó „libaszobájában" Markó Miklós: A régi mulató Magyarország „...ad arra, hogy ... elődei már akkor várkapitányok, bánok, amikor a Iíohenzollerek még csak kecskepásztorok. "

Next

/
Thumbnails
Contents