Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete

nek. Nem véletlen, hogy a regény kettőjük érzékeny búcsújával végződik: „A színésznő erősen a Rezeda úr ajkára tapasztotta az ajkát. Forró, könnytől ned­ves arcát az arcához szorította. — Egyszer, ha valakié leszek az életben, csak a tiéd leszek — mondta halkan. — Es­küszöm a halott édesanyámra. — Isten veled! — mondta komoran Re­zeda úr. Ezen az éjszakán temérdek csillag volt az égen, a Tabán felett. Hűvös sem volt, a nyár tért vissza a sötétségben. Rezeda úr a régi ház ablakában állott éjfélig, folyton a csillagokra nézett, és magában számtalan­szor elmondta: — Isten veled! Reggel papot hivatok. Az égen, a sötét magasságban vadludak kiáltottak. Valahol messze, egy tabáni rác kocsmában csendesen tamburáztak. A bol­Feld Zsigmond Városligeti Színköre 1890-es évek Klösz György felvétele Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény „ «... a környék népe csoportba verődve hallgatta a nagy fák alatt a csengő színházi muzsikát. » "

Next

/
Thumbnails
Contents