Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

lyen megjelenik Dürer, akinek felemlegetik magyar eredetét. Ezekhez a képekhez hasonlót a magyar közönség még nem látott, áruk 1000, 2000 ft., sőt a 3000 ft-ot is túllépheti. A többi kép ára ezeket az összegeket csak igen távolról követik, de a „Verbindung" festményei nem is piacra, inkább kiállítási célokra vagy műlapnak készültek. A műegyletek jegyzékeit átvizsgálva kitűnik, hogy a nyeremények túlnyomó részét mindenkor a testvéregyletek műlapjai tették ki, amelyek elképesztő mennyiségben öntötték el Európát; a legelismertebbek köztük a történelmi témájúak voltak. A históriai festészet divatjának (többek közt) az évtizedekig működő műegyleti hálózat műlap-éhsége az egyik oka. Az 1856-os nagygyűlésen szenzációs bejelentésre kerül sor, amelyre évek óta várt a hazai művésztársadalom. A következő műlapra, vagyis az előképül szolgáló festményre pályázatot hirdetnek, és kikötik, hogy a magyar történelemből metítsc tárgyát; a pályadíj 1000 ft! Az első díjazott Than Mór Bécsben festett képe lesz, az Imre király elfogja testvérét, Andrást a dalmatiai határokig vert zendülők táborában, 1204. évben címmel. A pályáztatás „Irányt adott a művészetnek!", és a históriai műfaj fellendült. De a témakészlet továbbra is szegényes, ezért kép tárgyakat is javasolnak: Nagy Lajos király bevonulása Nápolyba; Mátyás király Bécsben; A magyar sereg Aachenben stb. Lehetetlen nem észrevenni az összeállítás tendenciózus témaválasztását: hogyan jelent meg a hódító magyarság Európa színpadán. (Tudomásom szerint egyetlen magyar mester sem választott az ajánlatból.) A folyamatosan beáramló nagyszabású külföldi képanyag fogadtatása Pesten szélsőséges, de lappangó hatásuk itt is jelentkezik. Erre példa Orlai műve, a Milton Elveszett paradicsomát három leánya körében tollba mondja (300 ft.). A nagy német akadémiákon tanulók pedig, akik abban a közegben sajátítják el tudásukat, ahonnan ezek erednek, rendszerint ilyenfajta kompozíciókkal mutatkoznak be hazájukban. A mieink közül a Düsseldorfban tanuló Angeli Henrik (1840-1925) — aki később külföldön ragyogó pályát fut be — állított ki több ilyet, például a Stuart Mária királynénak a halál-ítélet felolvastatik (1100 ft.) című képét, később a müncheni növendékek, Székely Bertalan, majd Liezenmayer Sándor. Am a reprezentatív külföldi képanyag legfontosabb hatása gazdasági: hozzászoktatják a pestieket ahhoz, hogy egy-egy műalkotás ára akár egy kisebb vagyon is lehet. Sajnos az 1858-as műlap eredetije — a pályáztatás éppen hogy kialakult gyakorlatát félretéve — megbízásra készült, bécsies szellemben (Weber Henrik V. Ferdinánd király koronázása Pozsonyban, 1830. évben című festménye). A mű kivitelezése súlyos következményekkel járt. Megtörte az újrakezdés óta tartó fejlődést — az 1848-as forradalom 10. jubileumi évében a téma szinte provokáció. Bár ez évben realizálódott a Műegylet történetében a legmagasabb forgalom mind a műszám, mind az anyagiak tekintetében, a húsvéti „nyeremények tárlatán" mindössze 200 művet sorsoltak ki. Ezt csak súlyosbítja, hogy a műlap hatására a részvényesek száma is apadni kezd. A gazdasági eredményességre való törekvés következtében a magyaroktól való vásárlás a külföldiekhez képest folyamatosan kevés. Pedig az évtized fordulóján, a