Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

politikai helyzet enyhülésével a „nemzeties" mint művészeti érték az évek óta tartó visszahúzódás után újraéled. Ebben a légkörben, 1859 tavaszán, egy baráti összejövetel alkalmával vetődött fel egy újabb, kizárólag magyar alkotóktól kiállító egylet ötlete. Hét festő, Orlai, Brodszky, Latkóczy, Peez Henrik (1813-1860), Kiss Bálint, Plaehy Ferenc és Telepy a nagytekintélyű Barabás által folyamodott a felsőbb engedélyért a „magyar festészeti kör" megalakítására, amelyhez a fejedelmi hozzájárulás 1861 szeptemberében meg is érkezett. A szervezők, akik cgytől-cgyig művészek — és tisztségviselők vagy tagok a Műegyletben is — kinyilatkoztatott szándéka, hogy saját műveiket sorsolják ki a részvényesek között. Az 1860-as évadot lezáró műegyleti nagygyűlésen a választmány ugyancsak a magyar erők adminisztratív támogatásáról hoz határozatokat. A vezetőség — hosszú évek eredményes működése után — átalakul. Andrássy Manó mellé Lukács Móricot és gróf Festetics Bélát választják alelnökül, a 40 tagú igazgató választmányba kétharmadrészt művészek kerülnek, a műbíráló bizottmány tagjai pedig — Barabás kivételével — mind újak. A változás indoka, hogy szeretnének végre megszabadulni a hazafiatlanság állandó vádjától. A helyzet elemző értékelése azonban inkább azt valószínűsíti, hogy a nemzeties elhivatottság mögött gazdasági kényszer búvik meg: mestereink szeretnék végre kisajátítani a hazai piacot. Az említett nagygyűlés határozatai értelmében a választmány ezután hónapokon át szinte kizárólag magyar műveket vásárol. A hatás nem is marad el. A diszkrimináció következtében a müncheni központ egyre kevésbé lát üzletet Pesten, és visszavonul, így a tárlat — néhány ragyogó kivételtől eltekintve — unalmas provincializmusba süllyed. A szakirodalom sokat hangoztatott véleménye szerint a műegyleti mozgalom bukásának oka az, hogy nem pártolta eléggé a magyar erőket. A tények és a számadatok bizonysága szerint a valóság ennek éppen az ellenkezője; ahogy a rendezőség egyre kevesebb külföldit szerepeltet, úgy csökken a fizető részvényesek száma. De hiba volna csak a belső körülményeket hibáztatni a hanyatlásért. Az igazgató választmány véleménye szerint „...a jelen politikai viszonyok alakulása vonja el az emberek figyelmét a művészettől". A pesti művészetnek szembe kell néznie a legnagyobb kihívással, azzal, bog)' saját közegén belül művészi kvalitása révén hasson. A történelmi festészet kibontakozása Pesten Az 1859-es évad első tárlatán kezdődik az ekkor még Bécsben tanuló Madarász Viktor (1830-1917) és vele a magyar történelmi kép sikersorozata. (Életrajz Erdély múltjából, 600 ft, a választmány meg is vette.) Karrierje teljes egészében a Műegylet kiállításain bontakozik ki, elhomályosítva elődei eredményeit. Később már Párizsból küldte többek között a Hunyadi Lász,ló siratása című alkotását, és kialakult róla a vélemény: Madarász „a magyar Delaroche". A jelző érzékelteti a Pesten körvonalazódó újabb divatot, a francia történelmiképirányzat megjelenését.