Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

József, Szalay László, Lukács Móric, továbbá gróf Dessewffy Aurél, dr. Eckstein Frigyes, Grimm Vince, báró Jósika Miklós, báró Prónay István, Rupp János és gróf Serényi László. A működést egy jövedelmező, bár nem profitszerző részvénytársaság formájában alakították ki, az alkotmányos életet pedig a korabeli parlamentáris rendszerek önkormányzati testületeinek mintájára szervezték meg. A tervek szerint az egyesületet önkéntes tagok alkotják, akik 5 pft értékben részvényeket váltanak. Az összegyűlt tőkéből kiállításokat rendeznek, kizárólag élő művészek munkáiból amelyeket a részvényes ingyen látogathat. A tiszta jövedelem kétharmadát a legjelesebb művek megvételére fordítják, amelyeket kisorsolnak a részvényesek között. A legsikeresebb alkotásról évente sokszorosított műlapot csináltatnak, amely a fizető részvényesek prémiuma lesz. A tagoknak járó juttatásokon túl az egyesület kívánatos közcélokat is kitűzött a szabadon maradó tőke felhasználására. Közülük némelyiket rövidesen meg is valósítottak, mint például a Nemzeti Múzeum számára történő vásárlást, de jutalomdíjak kitűzésére csak az ötvenes években kerülhetett sor. A műemlékek helyreállításának támogatása pedig illúzió maradt, mivel ez óriási anyagi erőt kívánó állami feladat volt. Az aláírások rövidesen megindultak, és az első év végére a fizető taglétszám 666 fő volt, vagyis alig több mint 3000 pft-tal gazdálkodtak. Az első nagygyűlésen megszületett a 40 tagú nagyválasztmány, ennek kebeléből a kisválasztmány, elnöke közfelkiáltással a kezdeményező, Trefort Ágoston, titkára Szalay László lett. A következő évben Fáy András került az elnöki székbe, 1847-ig. A Pesti Műegylet működése három jól elkülönülő korszakra tagolódik. Az első, 1840-től 1847-ig terjedő szakasz.az alapozás, útkeresés korszaka, az az idő, amikor a pesti polgárt becsábítják a kiállítások falai közé. A tárlat a 40-es évek második felére kétségtelenül szerves részévé vált a fővárosi életnek, Vas Gereben csevegése az Eletképek-ben már az obligát megtekintendők között jelzi a vidéki látogatóknak a Múkiállítást. A fizető részvényesek száma a korszakban 1000 körül mozog. 1851 és 1856 között következett be az egylet működésének legsikeresebb szakasza; a tagság évenként megduplázódott, a fizető részvényesek száma 1856-ban elérte az 5593 főt, és az aláírók (de nem fizetők) általában még egyszer ennyit tettek ki. A hanyatlás idején, 1857-től 1865-ig a részvényesek száma 1700 főre apadt, és 1868-ban beolvadtak az ój egyesületbe, az (Országos Magyar) Képzőművészeti Társulatba. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a működés a politikai áramlatokat szorosan követő ívet ír le, az eleven egyesületi élet mintegy politikai pótcselekvésként zajlik. A műegyleti nagygyűléseken országos hírű és tekintélyű személyiségek nemzeti ügyként tárgyaltak a művészetről, a kultúrát a gazdasági fejlesztéssel és a politikával egyenrangúnak ismerve el. Am a művészet fejlődése Pesten, a kezdeti serkentés után, a maga útját járta, és az egyesület hanyatló korszakában kezdődött meg a „nemzeti romantika" diadalmenete,