Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

fontosabbá vált, mint azelőtt vag)' azután bármikor. Művészi egyesületek a század első negyedében kezdtek alakulni Európában, és az 1840-es években már kiterjedt hálózat létezett. Működésük által ekkor született meg a modern értelemben vett képzőművészeti nyilvánosság. Ezek a műegyesületek szervezeti szabályzataik szerint három fő csoportot képeztek. Volt köztük olyan, amely az egyetemes művészet széleskörű népszerűsítésére szerveződött, mint például a prágai Privatgesellschaft patriotischen Kunstfreunde (1796); volt, amely a honi művészet pártolásáért, erkölcsi megbecsülésének növeléséért alakult, mint a bécsi Verein zur Beförderung der bildenden Künste (1830); de a legelterjedtebb a Münchner Kunstverein formája volt (1823), amely minden kortárs művész számára nemzeti hovatartozástól független, szabad képpiacot igyekezett teremteni. A magyar egyesület a bécsi és a müncheni egyesületek statútumait összeolvasztva vette mintának, és széleskörű, nemzetközi képpiacot hozott létre a magyar művészet támogatása érdekében. A kettős, látszólag egymásnak ellentmondó cél következtében a Pesti Műcgyletet hevesen támadták, nemzetietlen, kozmopolita szervezetnek tartották, amely a külföldieket részesíti előnyben a magyar erőkkel szemben. Ez a vélemény másfél évszázadra elterelte róla a szakemberek figyelmét, miáltal az egész korszak kutatása talajtalanná vált. Az alábbiakban röviden felvázolt működés láttán azonban bizton állíthatjuk, hogy a pesti egyesület a magyar művészet hathatós támogatója volt, és negyed századon át egyedül általa létezett művészeti élet Pesten. A műegyletek a tőlünk nyugatabbra eső, nagy múltú művészettel rendelkező országokban az akadémiák ekkorra kibontakozó diktatúrája elleni lázadás egyik formájaként jelentkeztek; ezek a 19. század elején már teljesen uralták a kortárs kiállítási életet. A kor új jelensége, modern polgári gondolat az, hogy a művészek szerte Európában öntudatosan igyekeznek megszervezni a megrendelőktől, mecénásoktól független megélhetésüket, így jártak el azok a müncheni mesterek, akik a minden később keletkezett egylet „anyja", az 1820-ban megalakult párizsi Société des amis des Arts példájára 1823-ban német területen megalakították az első Kunstvereint. Kezdeményezésük sikerét bizonyítja, hogy a Kunstverein-forma az egész században virágzott, sőt egyesek mind a mai napig léteznek. A 18. század végére a Habsburg birodalomban a vizuális kultúra szakintézményei Bécsben koncentrálódtak. A császárvárosban ekkorra kialakult az az összefüggő intézményrendszer, amely a képzőművészeti élet klasszikus alapját képezi. Létrejött a Vereinigte Akademie der bildenden Künste (ismertebb nevén a Szt. Anna Akadémia), a művészeti oktatás hivatalos fóruma, amely megteremtette a művészeti élet következő meghatározó elemét, az időszaki kortárs kiállításokat is. Az Akadémia termeiben és rendezésében 1774-től rendszeressé váltak a tárlatok, ahol a birodalom művészei — köztük a magyarok is— lehetőséget kaptak alkotásaik bemutatására. Kiegészítette ezt a harmadik tényező, a nagy értékű császári gyűjteményekből kialakított egyetemes képtár a Belvedete-ben. Bécs a napóleoni háborúk utáni időkben egy ideig szinte Európa tündöklő fővárosa volt, művészeti élete