Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

MŰVÉSZEK ES POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ES TÁMOGATOK A Pesti Műegylet története (Vázlat) SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA * Az itt közölt írás a közeljövőben megjelenő monográfia vázlata. (A szerző) Az előzmények A Pesti Műegylet 25 éven át Magyarország első és sokáig egyetlen képzőművészeti szakintézménye volt, 1840-től évente egy, 1853-1865-ig pedig havonta egy képzőművészeti kiállítást rendezett Pest-Budán. Az első tárlat 1840 tavaszán a régi pesti Redoutban nyílt meg, több mint 300 műalkotással 147 kiállítótól. Ez egyben — elhanyagolható előzmények után — a mindenkori magyar művészet első ilyen megmozdulása volt. A Pesti Műegylet működésének negyedszázada a modern magyar polgári kultúra kibontakozásának látványos része, történelmünk korszakos eseményekkel terhelt idején. Az Egyesület e forrongó években művészeket és közönséget nevelt, lehetőséget adott a műkritika kibontakozására, az esztétikai szaknyelv fejlődésére, és egyáltalán, a művészet létezését a köztudatba vitte, akárcsak a képzőművészettel párhuzamosan bontakozó zenei életünk hasonló szervezetei. Tevékenységét átszövi a politika, hisz a pesti művészeti élet megteremtése a reformkor legfontosabb mozgalmait, a polgárosodást és a nemzetté válást szolgálta; s bár az egyesület tagjai csak műtárgyakkal foglalatoskodtak, a nagy nyilvánosság előtt mégis napirenden tartották az önálló nemzeti kultúra ügyét. Széchenyi lapja, a Társalkodó, minden kertelés nélkül írja 1845-ben: ,,A művészet érdekei egyik alkotó részét képezik a politikának... így a művész szükségképp beletartozik a politika körébe." Mivel a korszak eszméi szerint a politika feladata a ,,nemzetboldogítás", aminek leghathatósabb eszköze a nevelés — ezen belül az esztétikai nevelés —, a művészet ebben az időben