Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten

van az, hogy Parisban olyan korú városrészekben, melyek minálunk már valóságos antiquitás számba mennének, sikátoros, vén zúgutczák keskeny házajtóik felett ott lóg az ateliert hirdető czédula, míg nálunk elvétve akad csak a legújabb építkezéseken is egy-egy műterem, mely akkor is inkább fényképészt remél gazdájának, mint festőt vagy szobrászt. Ezért különösen az utóbbi esztendőkben, midőn erősen megszaporodott a művészettel hivatásosan foglalkozók száma, rendes, használható műtermet kapni Budapesten, a legnehezebb dolgok közé tartozott. Nem igen használtak ez ellen a vidéki kihelyezkedések sem, sem a szolnoki, sem a nagybányai festőtelepek, sem a Képzőművészeti Társulatnak gellérthegyi műterembérháza, melyben régebbi festőgenerációknak is csak elenyésző kis része talált helyet. Nagy volt ezért a lelkesedés művészeink, kivált pedig fiatal szobrászaink között, a kiknek még nehezebb volt a sorsuk a szobrászatelierhez fűzött több követelmény miatt, midőn híre kezdett járni annak, hogy a főváros kültelkeinek valamelyikén művésztelepet létesít. Természetesen mint minden középítkezés, ez is az előirányzott összegnél jóval többe került, úgy hogy a műtermek olcsóságához fűzött vérmes remények, ha nem is teljesen, de jórészt füstbe mentek, mégis legalább annyit elértek vele, hogy a műteremhiányon kissé segítettek. Négyszögletes alakú területet foglal el a telep, melyen az egyes házak úgy vannak elhelyezve, hogy közepén egy parkírozott szabad terület maradt. Igaz ugyan, hogy a park erősen elárulja, hog)' a Rákos tüzes homokjába ültették, viszont a házak elrendezése elég kellemes s az atelierek is jól megfelelnek czéljuknak. Többféle typusu műterem van, egy szobás, két szobás, vagy három szobás lakással egybekötött. Persze annak, ki a művészek életét még mindig a Murger bohéméinek stílusában szereti elképzelni, ezek a bürokratikus józansággal egymásmellé sorakozó műteremházak nem lesznek kedvesek, mert ennek a telepnek külső színéből teljesen hiányzik az a nyári színkörökben papundekliből felépített atelier romantika, mely nélkül épen a laikusok nem igen tudnak még mai nap sem műtermeket elképzelni. Igaz, hogy olyan festőileg könnyen kihasználható és sokszor ki is használt háztető távlatok sincsenek, mint Paris montparnassei festőlakásaiban; azt sem értjük teljesen, hogy mért épen a legsivárabb helyére került a fővárosnak, midőn bőségesen vannak villanyoson könynyen megközelíthető festői erdőségei is — elég az hozzá, a komoly m unka vágyat elvégre itt is ki lehet elégíteni. Az a legnagyobbrészt művészeink legfiatalabbjaiból alakult gárda, mely a huszonnyolcz műtermet lefoglalta, szorgalmasan dolgozik is. Még ebben a rekkenő hőségben is serény munka folyik a legtöbb műteremben. Túlnyomó részben szobrászok laknak kint. Szentgyörgyi István, Sámuel Kornél, Szeszák Ferenc, Pongrácz Szigfrid, Lányi Dezső, Florváth Béla, Mester, mind olyan nevek, melyekhez az utóbbi évek műcsarnoki kiállításairól kellemes emlékeink fűződnek. A festők közül Czigónyt, Kádár Bélát, Pór Bertalant említjük, ki nagy energiával festi itt tovább erőteljes kifejezésre törekvő szín és forma álmait. Legtöbbnyire családjukkal laknak kint a művészek, ha még legényember akad is kö-