Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten

zöttük, annak is hol édesanyja, hol még restvérei is kijöttek a telepre. A széles utak homokjában napbarnított gyermekek játszadoznak az augusztusi nap perzselő melegében. Az egész telepnek ezért még polgáriasabb, még nyaralószerűbb jellege van s ha nem sietne néha végig utain egy-egy karcsú termetű modell, aligha gondolná valaki, hogy itt művészek laknak, kiktől hivatásuknál fogva megkívánja a közönség a bohémszerűségnek látszatát. Persze mihelyt a műtermekbe lépünk, megváltozik a kép. IIa nem is mindegyikben akadunk menekülő alakokra, kik sietve kapkodnak magukra egy pár ruhadarabot, a hagyományos műterem-rendetlenséget a maga festői elemeivel majdnem mindegyikben megtaláljuk. Erről képeink is tanúskodni fognak. Megkezdett vagy abbahagyott munkák, passzióval folytatottak vag)

7 félredobottak, mindenféle hivatásbeli szerszámokkal vegyest hevernek szerteszét, egy állványszerű emelvényen karosszék várja azt, kinek a szemközt álló mintázó oszlopon már kialakulóban van a sziluettje. A festőknél aromatikus terpentinszag, a szobrászoknál a nedves agyag illata egészítik ki a rendetlenségnek művészi szimfómaját. Összegzésképpen elmondható, hogy a mutermes villák, bérházak és művésztelepek értékes részét képezik a magyar századforduló építészeti örökségének. A korszak legkiválóbb építészei tervezték ezeket az épületeket, s az irántuk támadt egy20 Farkas Zoltán: Budapest főváros műterembérházai. In: Vosárnopi Újság, 1912.646. old. re növekvő igény, illetve az ilyen jellegű házak növekvő száma is jelzi, hogy a történelmi Magyarország művészeti központja alakult ki a rohamosan fejlődő fővárosban. A vidéki művésztelepek (Gödöllő, Nagybánya, Szolnok, Kecskemét) épületeinek száma együttesen is alatta marad a budapesti objektumokénak. Elsősorban müncheni és bécsi előképek után készültek a reprezentációs igények különböző szintjein a magyar fővárosnak ezek az épületei; s noha például a pesti műteremvillák Lenbach vagy Stuck müncheni villáinak reprezentációs és ikonográfiái szintjét nem érik el, európai színvonalat képviselnek. Megépítésük óta az épületek, illetve a műtermek számos átalakítását szenvedtek vagy elpusztultak. Ennek számos oka lehetett; vagy maga a művész alakíttatta át villáját (például Horvay- és Ligeti-villa), vagy azért történt funkcióváltás, mert az ój tulajdonos nem tartott igényt a műteremre (Eadrusz-villa), vagy az egész épület rendeltetése változott meg (például a Fesztyvilla esetében, amely Petőfi Múzeummá alakult). Egyes bérházakban is szűntek meg műtermek (Rákosi Jenő Szűz utcai bérháza). Történetileg az átalakítások már a dualizmus-korban megkezdődtek, a két világháború közt folytatódtak, s a folyamat nem állt meg az államosítások után, a szocializmus időszakában sem. A mai neoGründerzeit pedig betetőzheti ezeket a fejleményeket. Számos európai nagyvárosban találhatunk olyan múzeumokat, amelyek egy-egy mutermes villában mutatják be a valamikori tulajdonos művészetét. (Ilyen például