Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten
lőnek. Derűsen és jókedvűen mutatja, hogy itt más ember lakik, olyan, kinek nem fényűzés, pompa, nem társaságok fogadása az élet szükséglete, hanem kinek foglalatossága, szívének minden dobbanása a nagy műterem ablaka mögött játszódik le, aki serényen alkot a járókelők közepette, a sétáló tömeg zajos serege mellett, de tőle elvontan és elzárkózottan műterméből arra ki sem tekinthet és független tőle minden gondolata. A nagy műterem ablaka, mennyire beszédes. Es beszédes a kis ház egyéb minden része. Itt egy terasz az elfáradt munkásnak pihenőhelye, melynek magas mellvédje mellett az élet lüktetésére, a zajos tömegre vethet egy pillantást és közvetlen mellette a kis műterem, mindezt leírni is fölösleges, aki ránéz a házra, első pillanatra átlát mindent, látja az ablakok elhelyezéséből, hogy mögötte mi rejlik és sejti, hogy mögötte mily munkásság történik, habár a sima nagy falak, miket csak a virág fut be, kíváncsi szeme elől minden intimitást elrejtenek. És kívül nincs egyéb, mint puritán egyszerű, nyájas piros-színű tetőzet, a pirosra festett famunkák és a tetőzethez illeszkedő és oly nagyon illő nagy terasz, melynek pergola övezte mellvédjét két babérfa díszíti, mintha e helyre volnának tetemtve. A virág innen is le-lekandikál, a zöld folyondár kedvesen élénkíti a nemesen egyszerű sima falakat és játszva futja be a pergola hideg márvány oszlopait. Belül a ház csupa jóság, csupa melegség. Kicsiny márvánnyal burkolt előtér nyájasan integet a belépőnek és egyetlen nyíláson át, melyet csak függöny választ el, betekintést nyújt a barátságos hallba. A hall sem az a pompás, hatalmas, főúri váróterem, mely12 Használatbavételi engedély: 1908. augusztus. nck szertartásos feszessége nyomasztó hangulatával kimértté változtat, hanem egy üde, friss, napvilágos apró helyiség, melynek egyszerű könyvektől körülvett fapadjai, kényelmes bőrszékei kínálják, tessékelik a látogatót. Az innen felvezető egyszerű falépcső, a sok könyv, virág és a szép szobrok kimondhatatlan kedves hangulatot árasztanak. Innen nyílik a kis műterem, tulajdonképpen fogadószoba, melyben semmi keresett architektúra, sima falak, miket nem dekorál sem gazdag márvány, sem más díszes anyag, itt dolgoznak, itt komoly minden, ez az előcsarnoka az igazi munkahelynek, a nagy műteremnek, melyhez néhány lépcsőfokon jutunk le a nagy márványtömbök és készülő szobrok környezetébe. Amit a ház még ezeken kívül tartalmaz, már szükségletek, a szobrász magánlakosztályai lent a földszinten és fölötte az első emelten néhány alacsony, szép arányú szobácska, puha fészek, egyszerű és kényelmes. Ami a külsőn oly barátságosan, oly eltérően a mindennapi élettől mutatkozik, e kis ház alaprajzának logikus kívánalmai folytán önként adódik ki. E házra nem kellett cifraság, dísze, mindene a belső tartalom, mely a külsőn át sugárzik..." Hogy ne csak „elhunyt" épületekről beszéljünk, nézzük meg Rákos Manó szobrász Cházár András utcai villáját, amelyet a Wagner-mesteriskolában végzett Franz Matouschek bécsi építész tervezett. Az 1907. május 2-án aláírt tervek a bécsi geometrikus szecesszió jegyében készült, homlokzatban szimmetrikus épületet mutatnak. A lakás (privát szféra) és a műterem (munkahely) ebben az esetben úgy válik el, hogy a főbejárat a keskeny telken épült villa bal ol-