Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

DOKUMENTUMOK - Az írók es Művészek Társaságának párizsi kirándulása 1883-ban

ban, s aztán a kirándulás előtt tiz nappal Parisba utazott, hogy mindenekben összhangzóan intézkedjék. A szabad Francziaország határán ő fogadott s irásos s szóbeli üdvözletet hozott a párisi fogadó bizottságtól. Az utazó társaságra kellemesen hatott Saissy megjelenése, s derült hangulatban költvén el az ebédet, délután Paris felé indulánk, most már futárvonati gyorsasággal. A franczia udvariasság és előzékenység oly tényéről kell e helyen megemlékeznünk, a mi első benyomásként a legkedvezőbben hatott. Ugyanis a határszélen nem volt podgyászvizitáció, mit a fentálló szabályok szerint nem igen szoktak elengedni. Parisba július 12-én kora reggel érkeztünk meg. A vasúti indulóházban a párisi magyar egylet élén Arányi Miksa tagtársunk fogadott, ki a kirándulás fényes sikerének egyik tevékeny tényezője volt. Parisban élő honfitársaink a kora reggeli idő daczára impozáns számban jöttek elibünk, s megérkezésünk perczében lelkes éljenzéssel üdvözöltek, s szívélyes „Isten hozott"-al fogadtak. A Boulevard des Italiens-ből betérő Rue du Melder kis utczában, a Rue du Hclder-szállodában helyezkedtünk el, a szálloda derék tulajdonosa rendkívül előnyös szerződést kötött velünk az ott tartózkodás egész idejére. (...) Méltó, hogy elismeréssel emlékezzünk meg róla. A délelőtti idő elhelyezkedéssel és dejeunirozással telt el. Délben a fogadó bizottság főintézői látogattak meg, és üdvözöltek bennünket. Ulbach, a hírneves regényíró vezette a küldöttséget, melynek soraiban voltak Gouzien, Valther a Figaró főmunkatársa és még több hírlapíró. A találkozás szívélyes volt. Pulszky Ferencz forró köszönetet mondott a kedves fogadtatásért, melyet a rendező bizottság előkészített. Délután 3 órakor az egész utazótársaság Viktor Hugónál, századunk legnagyobb költőjénél tisztelgett. E momentum egyik legkimagaslóbb része a kirándulásnak. Az ősz költő virágos kertjében fogadott bennünket. Megható és feledhetetlen volt e pillanat. Pulszky Ferencz a következő szavakat intézte a nagy férfiúhoz: 'Csak századoknak nagy időközeiben jelennek meg az emberi czivilizáczió történetében nagy költők. AJindcgyikük elégséges arra, hogy sok nemzedékbe öntsön hitet és lelkesedést. Ok jelzik a művelődés fokozatait. Tudta ezt Dante, és midőn a Divina Comediában elmondja, hogy az ó-kor költőivel, Homerral és Vergiliussal, Horáczcal, Ovidiussal és Lucanussal találkozott, büszkén teszi hozzá: „Ed io il sesto". („Én vagyok a hatodik.") — Ön is dicső költő, Hermiogennel és Firduzival, Verival és Danteval, Shakespearerel és Goethével mondhatja: „Én vagyok a hetedik." — Mi a czivilizáczió határairól ide zarándokoltunk, hogy elbeszélhessük gyermekeinknek és unokáinknak, hogy a század nagy költőjét láttuk. Fogadja szívesen csodálatunk hódolatát."