Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

DOKUMENTUMOK - Az írók es Művészek Társaságának párizsi kirándulása 1883-ban

Viktor Hugót láthatólag meghatotta ez üdvözlés és az ezt követő háromszoros éljenzésünk. Könybe lábadó szemeit kezével elfedte s aztán a következőket válaszolá: „Önök egy nagy nemzet fiai. A magyar nemzet sokat szenvedett és küzdött a szabadságért, a jogért és az igazságért. Es e tekintetben méltán mondhatjuk, hogy testvérek vagyunk. A franczia nemzet is sokat küzdött és szenvedett a gondolat szabadságáért, a lelkiismereti szabadságért, a politikai szabadságért. Együtt küzdöttünk az emberiségnek e nagy kincseiért mindketten. A jelen században e küzdelemnek nem nagy eredménye volt, de eljön az idő s a jövő század nem messze van, midőn e nemes eszmék testet öltenek mindenütt és az egész emberiség közkincseivé lesznek, és akkor e nagy eszmék egy nagy embercsaláddá fogják összefűzni a nemzeteket, melyek az emberiség nagy és dicső eszméjében fognak egyesülni." Az üdvözlések után bevezetett a nagy költő lakásába, s ott pezsgőt adatott fel, és Pulszky rövid pohárköszöntőjére válaszul a következőt mondta: „Az emberiség jövőjére, midőn mindnyájan nag)' családot alkotunk." Ez általános fogadáson kívül még egy külön estélyt is tartott Viktor Hugo július 17-én. De erre a hely szük volta miatt csak tizenhatan mehettek el. Ez alkalommal mindenkit bemutattatott magának, a férfiakkal kezet fogott, a nőknek pedig kivétel nélkül kezet csókolt. Egyesekkel beszélgetésbe ereszkedett, kérdéseikre szívélyesen válaszolt. Az estély fél óráig tartott s 10 előkelő párisi vett még részt azon. Az első napi párisi tartózkodás utolsó fényes pontja volt a nagyszerű lakoma, melyet a Hotel Continentalban rendeztek a párisi irói és művészi körök. E lakoma fényre, pompára túlhaladta képzeletünket. Az irántunk való szimpathia nagyszerű kifejezése volt. A hotel pazar fényű termei ez alkalomra túlnyomóan magyar, közben francia zászlókkal s czimerekel voltak diszitve. Előzőleg a gyönyörű társalgó termekben oszlott szét a társaság, majd a diszbe öltözött katonai zenekar rákezdte a Rákóczy indulót, s annak ütemei alatt vonultunk be az óriási díszterembe, hol a legnagyobb fénnyel volt terítve. Francziák, csupa előkelő irók, művészek s magas társadalmi állású férfiak és nők, százan felül voltak, s közzénk vegyülve foglaltak helyet. A felhordott étkek sorai után megindultak a felköszöntések. Az elsőt Henri iVIartin, Francziaországnak azóta elhunyt nagy történetirója mondotta. Aztán következtek számosan, mindannyian lelkesen, melegen éltetve a franczia-magyar barátságot. Lakoma után egy mellék-teremben fekete kávét és drága szivarokat szolgáltak fel. Ez alkalommal csinos emlék-képet osztottak szét köztünk. A kép allegorikusán ábrázolja, bog)' mint fogadja