Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - WEHNER TIBOR Budapesti szoborművek

re megbízást. A hátsó részén ívelt, vályószertí záródásó, és a három fekvő, felső részén hullámos kőhasábból szerkesztett, sima felületű mészkő alapzaton virtuális spirális mozgásokat indukáló, csavart, rusztikus megdolgozásul kőtest emelkedik; felső, lezáró síkjának mélyedésében nag)', fekete márványgömb ül. A mintegy kétméteres magasságba emelt gömböt az alóla feltörő víz ereje lassan, egyenletes ritmusban forgatja. A kőtest pereméről a szabálytalan pályákon aláhulló és a hasáb felületén lecsorgó víz az alsó medenceépítménybe és a medence mellé érkezik: az utcasarkon merő locspocs minden. Feltehető, hogy eme szépséghiba korrigálható, a víz esése beszabályozható, de a mű jelentés- és jelenségvilága viszont nem, és természetesen ez a nagyobb, a helyrehozhatatlan baj. A közelmúlt éveinek budapesti bankszobrászati történéseire visszapillantva megállapítható, hog)' ez már a harmadik Farkas Adám műhelyéhez köthető alkotás. Az első a Vigadó téri Kereskedelmi és Hitelbank-székház földszinti előcsarnokának fali- és oszlopdomborművére kiírt pályázat győztes kompozíciója volt, amelynek tervén még egyáltalán nem szerepelt, az átadott munkán viszont — akkortájt, amikor a virágboltokban is megjelent a kis szobai szökőkutak ékeként ez a trouvaille — főszerepet kapott a víz által hajtott, forgó gömb. A második Farkas Adám-alkotta, új bankarchitektúrához kapcsolódó együttesként a Szabadság téri Bank Center-kompozíció kapott közteret: utólagos, a Finta József által tervezett épület mellérendelt objektumaként. A megrendelő a művész műterméből, illetve a Palme-házban bemutatott kiállítási kollekcióból emelt ki és szervezett eggyé, egyesített három kőszobrot, és állította a székház főbejárata elé: az esetleges, a környezet adottságait, az épületek léptékét nem mérlegelő produkció kertitörpe-szerű szituációt teremtett. És most ez a harmadik, Bajcsy-Zsilinszky úti munka is kétségeinket erősíti: egyre akadálytalanabba kapnak teret a zavaros, állandóságokká merevülő, masszív díszletszerűségek. 1998. december 21, vasárnap Összesíteni a Jelenetek a pesti utcán címmel a közeli napokban megjelent, egyébiránt kitűnő Ráday Alihály-könyv hibajegyzékét: a kiadvány adattárában sok-sok tévedést és még inkább hiányosságot fedeztem fel a fotókon felvonultatott épületdíszítő alkotásokkal kapcsolatban. És persze továbbra is sok ismeretlen mű marad, amelynek szerzője, elhelyezésének körülményei, pontos időpontja jelen pillanatban meghatározatlan. 1999. március 6., szombat A Valódi művészet című kiállítást nyitom meg a Trafóban, amelyen tíz művész tíz budapesti városrészletet jelölt meg műalkotás gyanánt. A kiállítóterembe a dokumentáció, illetve a városban található „művekkel" kapcsolatban megalkotott alkotások kerültek. E különös összefüggésekbe helyezett műalkotásokról szólván arról meditálok, hogy a valóság és a művészet tűnékenységekben játszó fogalmaival, fogalommagyarázataival kell vesződnünk: azt kényszerülünk regisztrálni, hogy a valóság a művészet, a művészet pedig a valóság álruhája-