Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - WEHNER TIBOR Budapesti szoborművek

szeti feldolgozás metódusainak tarthatatlanságát illusztrálja ez a jelenség. A „műterem" egyébiránt a legkülönösebb, amelyben eddig jártam. Zuglóban, a Gvadányi úton egy kertben bolyongok, amelynek őserdőszerű bozótrengetegében, az ösvények mentén, egy-egy kis tisztáson vagy düledező bódéban fantasztikus mennyiségű, kőből faragott szobor áll: idolszerű, kykladikus faragványok, piramis-állványokra helyezett faragvány-együttesek. A kert és a szobrok így együttesen is fantasztikus művet alkotnak, mintegy Nagy Sándor művészetének eszenciáját — e megbontatlan természeti-szobrászati kompozíciót kellene valamiképpen dokumentálni. 1998. augusztus 18., kedd Esztergomból hazafelé megállunk Óbudán, az Ürömi utcában Pázmándi Antal keramikusművésszel és Lóska Lajos művészettörténésszel: egy épülő, kétszintes, tetőtérbeépítéses irodaházon készen áll mára nagyszabású, az utcai és az udvari bejáratot díszítő kerámiaplasztika-együttes, amelyet Pázmándi Kovács Gyula keramikusművésszel közösen készített. Burjánzó, gazdag motívumáradásbői épül a két, egymástól térben elváló együttes: építészeti tagozatok, pillérek, oszlopfők, mellvédek, boltívek váltakoznak, egyesülnek a figuratív, realisztikus és a fantasztikus, dombormúvekként és körplasztikaként kivitelezett elemekkel: álló aktokkal, puttófejekkel, szirénekkel, oroszlánokkal és geometrikus, konstruktív motívumokkal. A gazdag plasztika élénk színvilággal párosul. A Benczúr utcai irodaház-homlokzat építészeti elemekkel hangsúlyozott kerámia-kompozíciójának megalkotása után Pázmándi és Kovács újra meg újra érintkező munkássága ismét egy különleges, szép munkával gyarapodott. Kérdés, hogy a budapesti szoborregiszterekben kap-e nyilvántartási számot ez a mű, vagy egészen egyszerűen elfeledkezünk róla, mint annyi más épületdíszítő alkotásról? 1998. november 17., kedd Csíkszentmihály Róbert — mértéktartó, szépen a környezetbe illesztett — Duna gyöngye-szobrának avatóünnepségén, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél hallgatom az avatóbeszéd közhelyeit: a Dunáról, a fővárosról. Fel sem merül, hogy itt eredetileg a Klebelsberg-emlékmű állt. Szerencsére a helyreállítására szövögetett tervek is készen állnak már: a Fővámház térre, az egykori Dimitrov-szobor helyére kerül az elképzelések szerint a rekonstruált-újraformált mű, amelynek két mellékalakja Adyligeten, sértetlenül, díszítőszoborként vészelte át a szocializmus évtizedeit. A vita most már szakmai természetű: az elpusztult főalakot a fennmaradt fotók alapján újraalkotva illesszék-e vissza a két mellékalak közé, vagy új egészalakos portrét mintázzanak? Én az új portréra szavaznék. 1998. november 24., kedd Megnézem a Daewoo Bank Bajcsy-Zsilinszky úti székháza előtt elhelyezett, Farkas Ádám szobrászművész által tervezett kútplasztikát. A megrendelő a pályázatra készült terveket egytől-egyig elvetette, és Farkas Ádámnak adott a Nagysándor József utcai oldalon lemetszett épületsarok, a lemetszés által létrejött teresedés díszítésé-