Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - BERECZ ÁGNES Festők, mítoszok, Párizs

cepciótörténetének talán a legszórakoztatóbb és legnagyobb tömegű kép- és szöveghalmazát:. A művészeti élet hagyományos intézményei, az École des Beaux-Arts, az akadémia, a minisztériumok, a festőműhelyek és szabadiskolák (Académie Suisse, Académie Julian) mellett az 1850-es évektől kezdve a párizsi művészeti világ egyenrangú tényezőivé váltak az újságok és a műkritikusok. A kritikák, kiállításbeszámolók, a művészeti és a társasági élet alakjairól szóló „kis színesek", a Szalon-kiállításokhoz mellékelt katalógusfüzetek megjelenésével és elterjedésével professzionális kritikusok és illusztrátorok egész hada lepte el az írott sajtót. A litografált képekkel illusztrált napiés hetilapok (Le Figaro, Le Moniteur Universel, I'// République, L'Evénement) mellett az 1860-as évek második felétől egyre több népszerű képes magazin (IM Vie Parisienne, L'Eclipsé) és ezekkel párhuzamosan egyre több, a korabeli művészvilág és a hivatalos művészet ellenkulturális fórumaiként működő, professzionális karikaturistákkal és grafikusokkal dolgozó éle- és szatirikus lap jelent meg. Manet és Courbet karikatúrái a Szalon-füzet komikus változatában, a Salon pour rire-ben, a Le Monde Illustré, a Le Charivari vagy a Petit Journal lapjain bukkantak fel a leggyakrabban, Gill, Daumier, Gavarni, Bertall vagy Cham szignója fölött. Es vajon André Gill honnan tudta, hog)' Courbet figuráját hasas vidékiségében, Manet-ét pedig elegáns párizsiságában kell eltúlozni? Feltehetően ugyanonnan, mint a Jankó János egykori karikatúráján ábrázolt pipás, kócsagtollas, tagbaszakadt, egyszeri (vidéki?) férfi asztaltársa; amikor a Pilvax kávéházban az asztaltárs odaveti a kócsagtollas úrnak, hogy a szomszédos asztalnál „Ott ül a híres Petőfi!", az azon nyomban ráront a csizmás, pipás, olvasó költőre, és miután feltette az adekvát kérdést — „Ön a híres Petőfi?" —, válaszra sem várva a földtől húsz centire emeli a költőt s felkiált: „Szervusz híres Petőfi!".

8 Az asztaltárs vajon honnan tudta, hogy miről ismerni fel a költőt? Mát valahogy így, kávéházból, kocsmából, utcáról, verniszszázsról, fotóról, szerkesztőségi szobából, személyes ismeretségek sokszor obskúrus hálózatain vagy éppen a konkurens lapok hírcin és képein keresztül. Ahhoz azonban, hogy bár gyanús, modernista körökhöz tartozott, Edouard Manetnak jutott a par excellence párizsiság megtisztelő jelzője, sok köze van Manet festészetének, pontosabban képei témaválasztásának is. Az 1879-ben a kommün alatt leégett, majd Haussmann grands travaux-'mak egyikeként újjáépített Hôtel de Ville nagytermének fal- és mennyezetképeire a Szajna megyei prefektus nyilvános pályázatot írt ki. Manet levélben küldte el a „napjaink köz- és kereskedelmi életét" ábrázoló öt kép írásos tervét: „Megfesteném Párizs vásárcsarnokait, Párizs vasútjait, Párizs kapuit, a föld alatti Párizst, Párizs lóversenyeit és parkjait. A mennyezetre egy galériát, amely körül a megfelelő testtartásban sétálna minden élő közéleti személyiség, aki hozzájárult vagy hozzájárul Párizs nagyságához és gazdagságához."

9 8 Jankó János: Petőfi a Pilvax kávéházban. Karikatúra. In: A i Edouard Manet. Paris, Grand Palais, 1983.516. old. mogyor festőművészet albumo. Budapest, é. n., lapszám nélkül.