Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - BERECZ ÁGNES Festők, mítoszok, Párizs

ras/r szembeállítását. Courbet valamihez, a művészhez, Baudelaire dandyjéhez, a kifinomult műértőhöz, a városi és párizsi polgárhoz képest valami eredendően más: urbánus parvenü, elsőgenerációs Párizs-lakó, aki nem képes alkalmazkodni, nem képes elsajátítani a párizsi polgárság és a művésztársadalom nagyobb részének kávéházi szokásait, és ragaszkodik a füstös kocsmákhoz. Nem törzsvendége sem szalonoknak, sem kávéházaknak, de még a populáris café cof/cert-ckct sem látogatja; megmarad az elzászi söröző, a Brasserie Andler faasztalainál. A Courbet-legenda festője azoknak a komikus figuráknak a sorába tartozott, akiket a vaudevi/te-databok szerzői mintáztak. Azokéba, akik a vidékiek esetlen igyekezetével isszák meg a kézmosó vizet az elegáns párizsi étteremben és akiket, többek közt, Munkácsy Mihály párizsi műtermében 1890 körül Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba „ Párizs, a metropolisz bohémek és bűnözők tanyája, politikai deviánsok, forradalmárok és szocialisták gyűjtőmedencéje,.. "