Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten

Széchenyi István szobra a Magyar Tudományos Akadémia palotája előtt 1895 körül Klösz György felvétele Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma „Az «általános emberi» eszményével szemben a «nemzeti» hangsúlyozása sok új megoldatlan... problémát hoz majd. " tetni nem éppen könnyű feladat". Deák „külső alakja ugyanis nem volt kiválóan plasztikai". Ezen kell segíteni a helyesen választott testtartással, vagyis Deákot le kell ültetni. Az ülő szobor felel meg Deák legfőbb tulajdonságának: a méltóságnak — írja. Csakhogy ez a méltóság más tőről fakad, mint az isteneké. Keleti látja ugyan, hogy Deákot a „patriarchális egyszerűség és igénytelen nagyság" jellemezte, csak azt nem látja, vagy nem akarja látni, hogy ez az attitűd nem felel meg az „emlékszerűség"nek. Deák a türelem és a kivárás hőse volt, és ezek bizony nem zeuszi erények. így nem csoda, ha ezen a feladaton a magyar szobrászat elvérzett. Éppen azokat az erényeket nem tudta kifejezni — az ellentétek elsimítását, az ügyes taktikázást és okos kompromisszumokat —, amelyeket Deák megtestesített. Nem is tehette. A normaként állított antik művészet nem