Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten

ezeket az eszményeket vallotta. A történelmi hős nem állhat (ülhet) automatikusait a mondai hős helyére. A követelmény ö n maga ban e 11 e n t m o n d ó. Ezzel az ellentéttel persze nemcsak a magyar szobrászok kínlódnak. A francia művészetnek fél évszázadon át témája Balzac szobra. David d'Angers, Chapu, Marquer de Vasselot után 1891-ben Rodin kapott megbízást a szobor elkészítésére. Balzac külső alakja ugyanúgy „nem kiválóan plasztikai", akárcsak Deáké, és fő erénye — az elképesztő munkabírás és céltudatosság — szintén nem az istenek sajátja. Rodin küzdelme ugyanúgy bővelkedik a groteszken anekdotikus elemekben, mint Huszáré. Balzac egykori szabójával elkészíttet egy teljes öltönyt az író méretei alapján, megcsináltatja híres házikabátjának mását, elutazik az író szülőföldjére, hogy tanulmányozza az ottani arctípusokat stb. Hat éven át dolgozik a terven, és csak a megmaradt vázlatok szekrényeket töltenek meg. A végeredmény zseniális — és persze botrányos a kortársak szemében. Csakhogy ez az emlékmű nem akarja egyeztetni az antikvitás eszményeit a modern élet külsőségeivel, hanem vállalja a kor és a személyiség nagyon is földi, nagyon is gyarló tépettségét, az esendőség heroizmusát. „A lélek és test közvetlen egysége" tehát helyreállt, de nem az „antik értelemben vett alaki szépség" törvénye szerint. A Deák-szobor pályázatát Huszár Adolf fölényesen nyerte meg, maga mögé utasítva Caspar Zumbuscht, a bécsi akadémia tanárát, aki ekkor már dolgozik a bécsi Mária Terézia-emlékművön. A győzelem után 12 Keleti Gusztáv: Jelentés a Deák szoboremlék tárgyában. (Előadói jelentés, 1881.) In: K.G.,/. m., 490-51 1. old. Huszár egyéves külföldi tanulmányútra ment. Mind útjának tapasztalatai, mind a saját meggyőződése alapján inkább álló szobrot szeretett volna készíteni, de nem tudott meggyőző tervet bemutatni. Ráadásul kijelentette, hogy szerinte ugyan képtelenség az ülő szobor, de ha a bizottság ragaszkodik hozzá, akkor megcsinálja. Ezen aztán joggal háborodott fel Tisza Kálmán, aki a kérdésnek csak az etikai oldalát látta meg, és kioktatta Huszárt, mint egy rakoncátlan nebulót: „Ily nagy művészeti kérdésekben a laikusnak ugyan ingadozni és kérelkedni meg lehet engedve, de a művésznek, ha feladatát sikerrel akarja megoldani, önmagával tisztában kell lennie."

12 Hogy is lehetett volna fogalma Tisza Kálmánnak arról, hogy az igazi művészet micsoda gyötrő bizonytalanság és emésztő kételyek közt jön létre! Igazi művészetről a Deák-szobor esetében persze nem beszélhetünk, inkább egy lehetetlen feladat tisztes teljesítéséről van szó. Míg a Széchenyi- és az Eötvös-szobor leleplezését kitörő lelkesedés kísérte, a Deák-szoborról néma csendben hullott le a lepel. Sem a szakma, sem a közvélemény nem enyhült meg iránta később sem. Érdekes, hogy éppen Fülep Lajos, a historizmus gyilkos kritikusa volt az egyetlen, aki legalább egy jó szót írt róla, észrevéve azt a tulajdonságát, amely a historizmus erényeiből fakad: a térbe helyezést és a távolból érvényesülő tömeghatást. 13 A Deák-szobrot — amely négyszeres életnagyságú! — részleteiben talán sosem lehetett jól látni, mára pedig a fák is benőt13 Fülep Lajos: Magyar művészet. Szobrászat. In: Mogyor művészet. Művészet és világnézet. Bp., 1 971.76. old. Eredetileg: Magyar szobrászat. In: Nyugot, 1918. május 16.