Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten

•— az alaki szépség", alapvonása, amely közös az építészetével: „az emlékszerűség". A görög művészetben „az isteni és emberi alak külön fogalmi köre szépen és összhangzatosan egymásba folyt". Bár a mai korra ez már nem állítható, de Keleti a német Vischer esztétikáját követve vallja, hogy a modern korban „a történelem pótolja a mítoszt, a történelmi hős a mondait". [ Kiemelés tőlem, N. I.] Látja természetesen az emlékmű-állítás nehézségeit is: eszményi és egyéni inkoherenciáját. „A történelem magaslatára emelt nagy férfiú [azaz Deák] szellemi és jellembeli súlya közeli rokonságban áll a szoborművészet lényegében rejlő hatalom fönségével, az emlékszerűséggel", de „az egyéni élet külsőségeit" „a közvetlen eszményítés elvével összeegyezA Deák-szobor leleplezése Háttérben a Lloyd-palota 1887. szeptember 29. Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma „ Tisza Kálmán miniszterelnök... törvényjavaslatot nyújtott be «méltô emlékszobor» felállítására. "