Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
Németország befolyását, amely a magyar humán értelmiség tekintélyes részében mindinkább viszolygást keltett, a szovjet típusú rendszer több évtizedes, romboló szakasza váltja majd fel, amely után már sohasem lesz lehetséges a rekonstrukció és a „normális" státus visszaállítása — a műgyűjtésben sem. Nézzük meg két, egymással szoros szellemi rokonságot mutató gyűjtő sorsát. Wittmann Ernő számos angolszász cég nemzetközi képviseletét látta el, így számára nem okozott nehézséget a letelepedés az Egyesült Királyságban. Világos fejű, illúzióktól mentes férfiú lehetett, mert nem gondolt arra, hogy valaha is visszatér Budapestre. Műveinek egy részét eladta a budapesti műpiacon, egyes tárgyait a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta; több, nehezen értékesíthető darabját, így például nagyobb méretű bútorait pedig ismerősökre bízta azzal, hogy mielőbb értékesítsék őket. Bronzgyűjteményére kiviteli engedélyt kért és kapott 2 . Mindent felszámolt tehát, s maga az angliai Bath-ban vett házat; ott élt, mígnem a Nagy-Britannia és Németország közti légi háború során háza bombatalálatot nem kapott. Mintegy tíz darabja maradt csak meg, a többi a lángokban pusztult el. Itthon hagyott, illetve eladott kincsei teljesen szétszóródtak, s részben szintén elpusztultak, illetve külföldre kerültek. Delmár Emil, aki lelkes magyar hazafi volt, teljes műgyűjteményét a nemzetre kívánta hagyni, de az első zsidótörvény miatt e szándékát részben meg kellett másítania. 0 nem kívánt örökre távozni, csak a normális viszonyok visszaállására várt. Gyűjteményének csak kisebb részét értékesítette, sok tárgyat budapesti barátainak adott át megőrzésre, s az anyag mintegy hetven százalékát ládákba csomagolva a Magyar Nemzeti Múzeumnál helyezte letétbe. Csak körülbelül hatvan darabot vitt magával az emigrációba, amelyeket lassanként eladogatott, ebből biztosította az egzisztenciáját. Sajnos, a darabok közt egészen elsőrangú, ma jeles európai és amerikai múzeumokban és nagy magángyűjteményekben őrzött műalkotás is akadt. Delmár előbb Svájcban, azután Kubában, majd az Egyesült Államokban lakott, s csak élete vége felé járt újra Európában, a magyar határ közelében. Nem adta fel a reményt, hogy visszatérhet. Erre nem kerülhetett sor, a könnyebb mozgás esztendeit már nem érte meg. 1959-ben hunyt el. Külhoni élete során többnyire magyar dolgokkal foglalkozott, többek közt Petőfi-verseket fordított angolra, és a saját pénzén ki is adta őket. A két gyűjtemény sorsa eltérő. Delmár eredeti elképzelése részben valóra vált, itthon matadt műtárgyait a múzeumok az örökösöktől igen kedvezményes áron meg tudták vásárolni — bár a külföldön eladott főműveket semmi sem pótolja. A Wittmann-gyűjtemény anyaga viszont ötökre elveszett. A későbbi, mind barbárabb zsidótörvények elől hasonló kitérésre már nem volt mód, a hadiállapotok beállta pedig oly mértékben korlátozta a magyar zsidóság mozgását, hogy legfeljebb gyűjteményük hátrahagyásával menthették az életü28 Melier S.: Dr. Wirtmann Ernő kisplasztikái gyűjteménye. In: Magyar Művészet 1934.235-42. old.
