Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között

Előzmények Budapest műgyűjteményei a két világháború között MRAVIK LÁSZLÓ A két világháború közti budapesti műgyűjtemények nagy többsége a korábbi korszakban, az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt született. Némelyikük már fogyatkozó, hanyatló stádiumában lépett át a király nélküli királyság éveibe, s enyészett el az új körülmények közt; mások éppen akkor érkeztek el fénykorukba, s az 1930-as évek végére fogyatkoztak meg; de voltak olyanok is, amelyeket viruló teljességükben ért a háború és a holocaust katasztrófája. Megint más gyűjtemények a szovjet csapatok atrocitásai, törvénysértései következtében tűntek el részben vagy egészben. A két világháború közti magyar műgyűjtésről általánosságban elmondható azonban, hogy szerves folytatása volt a dualizmus korában kialakult gyűjtői gyakorlatnak. A millennium idejére Budapest világvárosi rangra emelkedett. A Monarchia sajátos európai státusa, Magyarországnak súlynövekedése a Monarchián belül, a magyar vezető rétegek nacionalizmusa, a gazdaság folyamatos erősödése egyaránt kedvezett a magaskultúra Budapestre összpontosuló fejlődésének. Nagyjából közismert, hogy a nagy kulturális, művelődési intézmények többsége ekkor született meg, olykor korábbi kezdemények, csírák kiteljesedéseként. A Nemzeti Múzeum mellé felsorakozott az Iparművészeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum, elkezdte működését az új Műcsarnok és az új Zeneakadémia, felépült az Operaház, létrejött a nagy könyvkiadók jó része. Magyarországon a nemzeti összterméknek sem azelőtt, sem azután nem fordították olyan hatalmas részét kultúrára, mint az 1890-1910 közti