Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
időszakban. A fenti intézmények és a hozzájuk hasonlók természetesen Budapesten épültek fel; ebben szerepet játszott a Béccsel való versengés ösztönző ereje is. A magyar főváros műgyűjteményei ebben az időszakban soha nem látott módon gazdagodtak, s számuk robbanásszerűen megnövekedett. A történelmi arisztokrácia, amely korábban vagy megmaradt vidéki birtokközpontjainak kastélyaiban, vagy Bécsben, olykor Pozsonyban élt, a Monarchia utolsó évtizedeiben felépítette budapesti palotáit is. Ezek az ój, néhány esetben korábban is meglévő, de ebben a periódusban felújított épületek impozáns méretükkel, nemes stílusukkal megkívánták a méltó enteriőrök kialakítását, amelyeknek lényeges részét képezte a műgyűjtemény. Természetes hát, ha a 20. század elejére a régi nagy családok vidéki kastélyaiból sok régi, családi műkincs került a budapesti palotákba. A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatos, illetve a valamivel korábbi nagy fővárosi művészettörténeti kiállításokra is rengeteg művészeti és történelmi emlék került a fővárosba, s egy részük ott is maradt 1 . A történelmi nemesség családi gyűjteményeinek elhelyezése sajátosan, mai ésszel nézve igen célszerűen alakult át. A budapesti palotákban kaptak helyet a képzőművészeti anyagok, az iparművészet leglátványosabb alkotásai, a szebb gobelinek, a ritka szőnyegek, főleg pedig a hajdani kincstárak magjai, az ötvösgyűjtemények. Ez nem jelenti azt, hogy vidéken ne maradtak volna hasonló értékek, sőt, egyes esetekben éppen hogy a műkincsek java; ezek i A nagy kiállító intézmények megszületése előtt oz országos (nemzeti) jellegű kiállítások magánpalotákbon, de természetesen azonban a kivételek. A vidéki kastélyokban régi helyükön pihentek a szőnyegek, a nagy, de nem mindig első vonalbeli kvalitásó gobelinsorozatok, a régi bútorok (a budapesti paloták berendezése nagyon gyakran egykorú az építés vagy a megvásárlás dátumával, tehát jobbára 19. századi, a maga idejében modern, korszerű, nem egyszer kiváló minőségő nagyipari termékről van szó). Többnyire vidéken maradtak a családtörténetet dokumentáló tárgyak, így a történelmi fegyverek többnyire igen gazdag tárháza, valamint a portrék. A büszkeségre okot adó mólt legfőbb őrzője, a családi levéltár, amely nem egy esetben a magyar történelem rendkívüli súlyú forrásanyaga, nagy megbecsülésben részesült. A kastély több termében, általában kellő rendezettség mellett őrizték őket. Tudnivaló, hogy az 1900-as évek elejétől egyre több történész kutatta a családi levéltárakat, s felhívta a figyelmet a fontosabb (esetleg a család által sem ismert) források jelentőségére. Ezek korszerű tárolására mind több volt a példa. Végül a vidéki kastélyok egyik nagy ékességét jelentették a könyvtárak. Több olyan is akadt köztük, amely nagy számban tartalmazott különleges ritkaságokat; igen nagy volt például anyagukban a hungarika-állomány. A budapesti palotákban, amelyek tekintélyes mértékben a reprezentáció céljait szolgálták, a könyv régisége nem volt elsőrangú szempont. Az itt lévők többsége modern kiadású kézikönyv, lexikon, divatos irodalom volt, friss vásárlás. Itt is van eltérés a főszabálytól, ám ha van, akkor mögötte általában súlyosabb ok áll. a teljes nyilvánosság feltételeinek biztosításával kerültek sorra. Emellett néhányat a Nemzeti Múzeumban rendeztek meg.
