Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

ra nem voltjellemző. A rendezés nem teljesen követte a korábbi kiállítások beosztását, a múzeum rendelkezésre álló termeinek elosztása miatt. Tárgyalások az állammal és Ernst öngyilkossága Ernst, akit ifjúkorában a Nemzeti Múzeum kiállításai inspiráltak a gyűjtésre, majd fél évszázaddal később visszaéerkezett a múzeumba. Ám e visszatérés nem volt boldog találkozás. Unokahúga emlékei szerint ekkor még az államnak akarta adományozni gyűjteményét, majd szorongatott anyagi helyzete miatt eladásra kínálta műtárgyait. Grünwald Valéria így írt a megnyitót követő eseményekről: „Az állam látszólag örömmel bocsátkozott a tárgyalásba. (...) Ernstet ígéretekkel titkon biztatták (...) Azonban sem zsidó götbültsége, sem a minisztériumban tanuk előtt sírásba való fulladása nem segített abban, hogy megvalósuljon az ígért terv. Visszautasították és így gyönyörű országunk egy remek ékszerrel lett szegényebb. Nem vették meg gyűjteményét. Ő nem tarthatta meg, így teljesen összeroppant! (...) Ötszázezer pengő volt már a megállapított megvételi tétel (...) Folyton ígérték neki, de nem tartották be. Rejtélyes!" 8 Hogy mi történt az 1932-es kiállítás és 1937-es öngyilkossága között, valóban rejtélyes. Az állammal folytatott tárgyalások részleteiről és a visszautasításról szinte 87 A Műgyűjtő, 1931. 247. old.; Varjú Elemér és Höllrigl József (szerk.): Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. A Magyar Nemzeti Múzeumban kiállításai VII. Katalógus. Bp., 1932. 88 Valér Grant, i. m., 23-27. old. 89 Az bt, 1 937. április 14.3. old - Pesti Napló, 1937. április 14. semmi biztosat nem tudunk. Kortársak, barátok visszaemlékezései szubjektív, de érdekes adatokat szolgáltatnak, ám ezek kevesek ahhoz, hogy a helyzetet tisztán lássuk. Ernst eltűnésekor és halálakor megjelent cikkek kivétel nélkül azt írták, hogy a megegyezés a felek között létrejött, és az állam meg akarta venni a gyűjteményt.

89 A kortárs műgyűjtéstörténettel foglalkozó amatőr, Géber Antal valószínűleg személyes információk alapján állította, hogy Wlassits Gyula a minisztériumban közölte Ernsttel, hogy a gyűjtemény megvétele elhatároztatott; „azonban a dolog kiszivárgott, a képviselőházban bizonyos nyilas Hómant meginterpellálta, igaz-e, hogy nagy összeggel bajbajutott zsidó megmentésére siet? Hóman kereken kijelentette, hogy a szállongó hírekből egy szó sem igaz. A porig lesújtott Ernszt megint a kártyaszenvedély örvényébe vetette magát..."

90 Ennek az állításnak és a visszautasítás körülményeinek tisztázása még további kutatást igényel. Az bizonyos, hogy nemcsak Géber gyanakodott arra, hogy Ernst zsidó származása hátráltatta a megállapodást. Stemmer Ödön antikvárius, aki közeli kapcsolatban volt Ernsttel, hasonló következtetésre jutott: „Az urak utólag rájöttek, hogy a Nemzeti Múzeum állományához nem tartozhat egy Ernst Lajos nevezetű egyén gyűjteménye, akinek még állampolgári jogait is megvonták akkoriban!"

91 — írta memoárjában. Ugyanakkor feltételezhető, hogy az aktuális politikai, faji ellenér7. old. és 1937. április 25. OSZK Kézirattár Poss. V.94/89/1969. Analekta; Pesti Hírlop, 1937. április 14.5. old. 90 Géber Antal Magyar gyűjtők I. Kézirat. 176. old. Másolata: MNG Régi Magyar Osztály. 91 Stemmer Ödön: Egy antikvárius visszaemlékezései. Bp., 1985. 267. old.