Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
vek mellett szerepet játszottak a tudományos szempontok is. Az 1930-as években íródott első tudományos igényű történeti ikonográfiái munkák már szilárdan és egyértelműen állást foglaltak a történeti hitelesség követelménye mellett, elvetve az elmúlt század idealizáló, a nemzet nagyjait mitikus hősökké avató szemléletét. Mivel a gyűjtemény egészében a 19. század kultikus történelemfelfogásához kötődött, a gyűjtemény darabjai csak egyenként mérlegelve (mint történeti avagy mint művészettörténeti dokumentumok), nem pedig egységükben voltak érdekesek a kutatók számára. Ernst ekkor rendszeresen a Fészek-ben kártyázott. Egy tavaszi estén a Fészek-bői hazaindult, ám sosem érkezett meg. Az újságok azonnal felkapták a hírt, a lavina elindult. A megriadt hitelezők és az Országos Hitelvédő Egylet összeültek, és rövidesen kiderítették: Ernst adóssága több mint félmillió pengő. Egyelőre reménykedtek, hogy Ernst csak bujkál, nem meri mutatni magát a hitelezők miatt. Az Újság április 16-án, valószínűleg a hitelvizsgálatok alaposabb ismeretében, érdekes hírt tett közzé. Eszerint Ernst összes műtárgya fedezetként volt lekötve, amiről az állam nem tudott. Ugyanazt ajánlotta tehát eladásra, ami a visszafizetés garanciája voit a hitelezőknek, ezért nem merte aláírni az állammal kötendő szerződést. A kölcsönzők között volt például Herczog András, valamint több bank és magánszemély is. 94 Bizonyára 92 Sinkó Katalin: Vayer Lajos és a történeti ikonográfia. In: Kiállítás Vayer lajos tiszteletére. MNG Katalógus, Bp., 1993.63-72. old. 93 A lapok híreiben hol 600, hol 700 ezer pengőről beszélnek. 9<i Az Újság, 1937. április 16.6. old. 95 Az Újság, 1939. február 2.6. old. volt igazságalapja ennek a hírnek, amit alátámaszt, hogy Herczog András mint anyagilag érdekelt vett részt a gyűjtemény 1939-es aukcióján. Ernst holttestét április 26-án Ráckevénél partra vetette a Duna. Néhány nappal később a rákoskeresztúri izraelita temetőben hantolták el; a szertartáson a kultuszkormányzat, a főváros és a művészeti egyesületek is képviseltették magukat. A gyűjtő sorsa bevégeztetett. A gyűjtemény sorsáról még csak találgattak. Úgy tűnik, az állam mégsem kívánta megvásárolni a gyűjteményt a maga teljességében. 1939 elején végül a Magyar Királyi Postatakarékpénztár aukcióján két részletben elárverezték, külön a kéziratokat, külön a műtárgyakat. Az aukción „a közönség távolmaradt, a múzeumi vezetők vették meg az érdekesebb műtárgyakat" — számolt be az árverésről Az Újság. Eszerint a kultuszkormányzat mégis elég fontosnak tartotta a gyűjteményt ahhoz, hogy nagy anyagot válogasson ki és vásároljon meg az aukción. Hogy milyen szempontok szem előtt tartásával, és hogy pontosan milyen tárgyak kerültek így az állam tulajdonába, annak vizsgálata további kutatást igényel. A muzeumok vásárlásainak köszönhetően a gyűjtemény egy része különböző közintézmények anyagát gazdagítja mind a mai napig. Másik része magántulajdonba került, és bizonyos darabjai ma is felbukkannak különféle aukciókon. A múvészarcképek egy csoportja együtt maradt, és Dr. 96 Pesti Hírlap, 1937. április 25.4. old.; Az fst 1937. április 27.5. old.; Az Újság, 1937. április 29.8. old.; Partecédulája: MNG Adattár 17729/67,8768/1955. 97 Az Újság, 1939. február 2.6. old.
