Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
is aktív szerepet vállalt, a szoboralap számláját ő kezelte, a befizetések pedig az Ernst Múzeumban történtek. Ernst a két világháború között folytatta a korábban megkezdett adományozást és gyűjtést, melyekkel a művészeti közintézményeket gazdagította. 1921-ben létrehozta a Radisics Jenő alapítványt, melynek révén az Iparművészeti Múzeum juthatott műtárgyakhoz. E mecénási tevékenysége a magyar művészet ügyét volt hivatott szolgálni, ugynakkor saját társadalmi szerepvállalását is szemléltette. Tudatosan törekedett a társadalmi elismerés megszerzésére, mint ahogyan azt már az 1909-es eset is bizonyította. Herman Lipót visszaemlékezése szerint Ernst „nagyon ambicionálta, hogy kormány-főtanácsos legyen" . Ezt címet kulturális érdemeiért végül 1925-ben meg is kapta, mely a hőn áhított hivatalos állami elismerést jelentette számára. 83 1926-ban, az Iparművészeti Múzeumban bemutatták Ernst iparművészeti gyűjteményét, melyet ekkor láthatott a közönség először a maga teljességében. 1930 körül gyűjteménye bizonyos részeinek kölcsönzése többször is szóba került. 1930-ban a Nemzeti Színház számára ígérte oda letétbe színháztörténeti anyagát, 1931-ben pedig valóban kölcsönözte művészarcképeit a Szépművészeti Múzeum Magyar Művészképmások című kiállítására. A húszas-harmincas években az Ernst Múzeum és maga Ernst Lajos is a művészeti közélet középpontjában maradt. 1928 de8i Lázár Béla, i. m., 1922.19-20. old.; A vall. és közokt. miniszter levels dr. Vég h Gyulának, az Iparművészeti Múzeum igazgatójának, 1921. december 27. MIM Adattár 1922/9. s? Herman, i. m., 1958.122. old. cemberében sor került a múzeum 100. kiállításának megrendezésére, ami nemcsak számszerűleg, de a minőség tekintetében is az. intézmény jelentőségét bizonyította 84 . A múzeum és Ernst anyagi problémái azonban hamarosan aggasztókká váltak, bár a közönség ezt még jó ideig nem érzékelte. Az aukciók tovább folytak, a kiállítások sem szüneteltek, ám a háttérben egyre keményebb küzdelem folyt. A műtárgypiac válsága és Ernst fékezhetetlen vásárlásai megingatták a múzeum financiális bázisát, ami nem volt más, mint Ernst magánvagyona és műkereskedelmi vállalkozása. Kölcsönöket vett fel, adósságai pedig idővel fedezet nélkül maradtak. Anyagi válság 1922-ben meghalt Ernst anyja, akitől az Akácfa utcai bérház felét örökölte. Az ingatlant rögtön értékesítette is, ezáltal nem maradt más a birtokában, mint a Nagymező utcai ház és gyűjteménye, és nem is remélhetett senkitől további támogatást. A pénzt nyilván műkereskedelmi vállalkozásába és műtárgy vásárlásokba fektette. 1930 körül e szférát is elérte a gazdasági válság, mely felemésztette Ernst vagyonát is. A halálakor megjelent cikkek egyöntetűen állították, hogy Ernst képtelen volt visszafogni vásárlásait, az árveréseken túllicitált, hogy biztosan hozzájusson a vágyott tárgyakhoz. Mivel szenvedélyes gyűjtő volt, 83 A Magyar Társadalom Lexikona. Bp., 1930.140. old. 84 Lázár Béla.- Száz kiállítás. Az Ernst-Múzeum modern művészetünkért. A Műgyűjtő, 1928.310-311. old.
