Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
otthont adni a múltnak, a gyökereknek, és bemutatni a jelent, a modern, európai színvonalú magyar művészetet. Ahogyan tíz évvel később Lázár Béla összefoglalta, Ernst „A magyar történeti múlton felépülő modern művészeti haladás szolgálatára vállalkozott...". Ennek jegyében rendezték az elkövetkező évtizedekben az időszaki kiállításokat is, hiszen a rendszeres modern művészeti bemutatók mellett olyan retrospektív tárlatokat is szerveztek, melyen a régebbi magyar művészetet ismertették meg a közönséggel. így az ide látogatók láthatták például Mányoki és Kupeczky műveit, Munkácsy gyűjteményes kiállítását, valamint magántulajdonból összeszedett magyar biedermeier anyagot is. 05 Lázár Béla, akit még a Nemzeti Szalonban eltöltött években ismert meg Ernst 66 , és aki a múzeum megnyitásától Ernst haláláig állandó munkatársa, a kiállítások rendezője, a katalógusok szerkesztője és szerzője volt, így tekintett vissza a múzeum tevékenységére 1922-ben: „be akartuk mutatni (...) azokat a művészeket, kik a magyar természet glorifikálásával, magyar lelkük őszinte kifejezői, s a magyar művészi tradíció öntudatos továbbfejlesztői, amint azt a klasszikus mestereink állandó szemléltetésével igazolni is tudtunk." 67 Lázár Béla éppúgy gondolkodott tehát a magyar művészet folyamatosságáról, mint Ernst Lajos már a Nemzeti Szalon idején: nála is a nemzeti karakter kifejezése kapcsolta össze a modern és a régi művészetet. 65 Munkácsy Mihály jubiláris kiállítása 1864-1914. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1914; Lötz Károly emlékkiállítása. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1916.; Első csoportkiállítás (Mányoky, Kupeczky). Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1913.; Magyor biedermeier művészet. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1913. Ugyanakkor a külföldi művészet bemutatásától sem zárkózott el a múzeum. 1912-13-ban hazai és külföldi magántulajdonban lévő 19. századi francia mesterműveket gyűjtöttek össze és mutattak be. 1912-től rendszeresen tartottak a múzeumban felolvasásokat, melyeknek témája is sok esetben valamelyik nagy külföldi mester életművének ismertetése volt. Az előadások a klasszikus művészetről, a modern képzőművészet problémáiról, műgyűjtésről, nemzeti művészetről és irodalomról szóltak. Az előadók között neves külföldi és magyar művészettörténészek mellett írók és költők is felbukkantak. Egyik alkalommal Bartók Béla zongorán adta elő magyar rapszódiáját az érdeklődőknek. A rendszeres tárlatokon a múzeum több évtizedes működése alatt a modern magyar képzőművészek színe-java szerepelt. Ernst, bár az avantgárd mozgalmak távol álltak tőle, mégis viszonylag nyitott volt a modernebb tendenciák iránt. Saját múzeumában saját egyszemélyi döntése alapján állíthatta ki az általa elfogadott művészek kollekcióit. E szabadság Ernst nyitottságával párosulva azt eredményezte, hogy az Ernst Múzeum a korszakban teljesen egyedi, az állami vagy társulati intézményeknél modernebb szemléletet közvetített. A felolvasóestek, kiállítások révén olyan szellemi műhellyé vált, mely vonzotta a kortárs szellemi elitet. A múzeum által kiadott magyar művészmonográfiák rendkívül fontosak voltak a művészettörténetírás és a múvé66 0 gyűjtötte össze és rendezte Pool László kiállítását o Nemzeti Szalonban. Paál László művei. Nemzeti Szolon Katalógus, Bp., 1902. 67 Lázár Béla: Az Ernst múzeum első tíz éve. Bp., 1922.15. old.
