Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

vett részt, a kortárs művészet központi kérdéseiről tudott, és nem esett ki a művészeti közéletből, sőt a múzeum megnyitása után újra aktív szerepet vállalt annak szervezésében. Szűkebb értelemben vett szakmai pályája sem szakadt meg, hiszen 1910-ben egy alapos művészettörténeti tanulmányt adott közre // magyar történeti festészet címmel. Gyűjteményének állandó bemutatása Ernstet már 1899-től foglalkoztatta. 1899. és 1903. közt több ízben próbálkozott azzal, hogy a Városligetben különböző, a főváros tulajdonában levő inagatlanokat béreljen ki, és ott állítsa ki műtárgyait, de ezek a kísérletei nem jártak sikerrel. 1909-ben immár egy saját épületet akart, saját kiállítóhelyiségekkel, és ennek érekében még ugyanabban az évben megtette az első lépéseket. A Nagymező utca 8. szám alatti ingatlanra 1909. augusztus 18-án letette a foglalót, majd 1911. február 27-éig összesen 380 ezer koronát fizetett ki érte.

62 Részben anyagi okokból kifolyólag dönthetett a Városliget elegáns környéke, e múzeumi központtá fejlődő negyed helyett végül a belvárosi hely mellett, ahol olyan épületet emelhetett, melyben a jövedelmező bérház és a múzeum is helyet kapott. A bérház funkciója az volt, hogy eltartsa a múzeumot, bár mint utóbb látni fogjuk, ehhez kevésnek bizonyult. 1909. december 22-én négyemeletes bérház és „képkiállítási termek" létesítésére kért építési engedélyt a fővárostól, de a tetveket csak módosításokkal, másod62 BFL VII. 12/D Pesti telekkönyvek. Nagymező utca 8. 63 Ernst Lajos levele a fővárosi Tanácshoz 1912. október 3-án BFL IV 1407/b lanácsi iratok ifi.3970/1909 lev. sz. 124639/1912 64 Szinyei Merse Pál műveinek gyűjteményes kiállítása. Nemzeti szorra, 1911. május 7-én fogadta el a tanács, így ekkor kezdhették csak el a kivitelezést, a kevéssé ismert Fodor Gyula építész tervei alapján. Az épület 1912. május l-jén teljesen készen állt. A szecessziós bejárat két oldalán Mátyás királyt és Beatrixot ábrázoló domborművek a múzeum történeti gyűjteményére, jelen és múlt művészetének összekapcsolódására és az Ernst előtt lebegő történelmi példára utaltak. Az előcsarnok márványpadjait Lechner Ödön, a lépcsőház nagyméretű üvegablakát Rippl-Rónai Józseftervezte. Mindketten befutott művészek, egyben Ernsttel együtt a Japán kávéház művészasztalának állandó tagjai voltak. Az enteriőrök falainak kifestését a neves grafikus és a japán asztal törzstagja, Indus Elek tervei alapján kivitelezték. A múzeum 1912. május közepén nyitotta meg kapuit. Ernst 14 teremben helyezte el gyűjteményét, a fennmaradó helyiségekben Szinyei Merse Pál retrospektív kiállítását tekinthették meg a látogatók. Ernst már 1905-ben, a Nemzeti Szalon S z i ny e i -1 á r 1 a t á n a k b e ve ze t őj é b e n ha n gs ó lyozta, hogy a modern magyar művészek kiállításának sorozatát Szinyeivel kellett volna kezdeni, mert ő „azon elsők közé tartozott, akik a modern művészetnek hirdetői és úttörői voltak". Ezt valósította meg saját múzeumában akkor, amikor Szinyei művészetének jelentőségében már senki sem kételkedett. A múzeum programja már a megnyitáskor világosan megfogalmazódott: egyszerre Szalon Katalógus, Bp., 1905.; Szinyei Merse Pál gyűjteményes kiállításának katalógusa. Ernst Mázeum, Bp., 1912.; a múzeum megnyitásáról és a Szinyei-kiállításról: Vasárnopi Ujsóg, 1912. május 19.397-399. old.