Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918
A főváros gyarapodó képzőművészeti gyűjteményének elhelyezése, nyilvántartása már a század első éveiben is gondokat okozott, s intézkedésre késztette a tanácsot. Bárczy már 1905-ben javasolta, hogy készüljön leltár a „főváros tulajdonát képező festményekről, szobrokról és egyéb műtárgyakról". 42 A kezdeményezett feladatkör elvben többször is bővült, s kiegészült a művészeti tárgyak felügyeletével, valamint az időrőlidőre szükségessé váló restaurálások kezdeményezésével és szakmai ellenőrzésével. A feladat ellátása különleges kvalitásokat igényelt, s bizonyára ez volt az oka annak, hogy az új állás hosszú ideig betöltetlen maradt. 1908-ban került sor Márffy Ödön kinevezésére, aki 1909. január l-jétől hivatalosan „a székesfővárosi műtárgyak gondozója" címet kapta; feladatköre azonban tágabb volt, a leírtakon messze túlterjedt. Közreműködött a képzőművészeti gyűjtemény gyarapításában is, és kinevezésétől kezdve minden műtárgybeszerzéssel összefüggő ügyiraton szerepelt a neve. 43 Bárczy, programja megvalósítása érdekében, 1909-ben kezdi meg a hivatali struktúra átalakítását. Rendeletével az elnöki ügyosztályon belül két alosztályt hoz létre. Ezek egyike a „szociálpolitikai és közművelődési" területet veszi át, és vezetésével Wildner Ödönt bízza meg. Ez az alosztály intézte a képzőművészeti és iparművészeti ügyeket, vagyis a fővárosi mecenatúra legfontosabb ágazatai így a polgármester tevékenységi körébe kerültek. A polgármester által a tanácsi apparátusban kezdeményezett személyi és szerkezen BFL IV. 1407/b. 166035/1905-VII. « BFL IV. 1407/b. 272583/1908-VII. ti változások különleges figyelmet érdemelnek, hiszen meghatározóan hatottak a vásárlásokra és a támogatások odaítélésére; egyben új kereteket és lehetőségeket teremtettek a művészetpártolás számára is. Új feladatkörében Márffy hivatali főnöke Wildner Ödön, a nagy műveltségű, széleskörű társadalmi kapcsolatokkal rendelkező alosztályvezető lett, aki egyben a Huszadik Század című polgári radikális folyóiratot is szerkesztette. Bárczyval együtt választmányi tagja és előadója volt a Társadalomtudományok Szabad iskolájának, amely a századelő népművelési törekvéseinek megvalósítására szerveződött. A kor társadalomformáló szemléletét képviselő polgári radikálisok számos tagja dolgozott ekkor a Városházán, s tevékenységük a mecenatúrában is éreztette hatását. A kulturális ágazatban működött ekkoriban Weszely Ödön, a neves tanár, a legmerészebb reformpedagógiai elképzelések képviselője, valamint Szabó Ervin, Dienes László, Schöpflin Aladár, Gárdonyi Albert és Miklós Elemét; témánk kapcsán továbbá meg kell említenünk Hock János nevét, aki a Képzőművészeti Bizottság nagy befolyású tagjaként — sa Nemzeti Szalon alelnökeként — szintén a polgármester „agytrösztjéhez" tartozott. A későbbiek során a tanácsadók köre Fülep Lajossal egészült ki; Fülep 1914-ben került a Fővárosi Múzeum állományába ideiglenes szakhivatalnokként, s feladatkörébe tartozott az „akvarellek és rajzok ...grafikai csoport ...fejlesztése is." 45 . Ezek a tanácsadók egészen másfajta szemléletet képviseltek, mint a képzőművészeti bizottság mellett ekkortájt működő ál<M Fővárosi Közlöny, 1909. március 2., 369. old. is BlMAd.K.M.ir.:261/1916.sz.; 297/1916.sz.
