Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918

A főváros gyarapodó képzőművészeti gyűjteményének elhelyezése, nyilvántartá­sa már a század első éveiben is gondokat okozott, s intézkedésre késztette a taná­csot. Bárczy már 1905-ben javasolta, hogy készüljön leltár a „főváros tulajdonát képe­ző festményekről, szobrokról és egyéb mű­tárgyakról". 42 A kezdeményezett feladatkör elvben többször is bővült, s kiegészült a művészeti tárgyak felügyeletével, valamint az időről­időre szükségessé váló restaurálások kez­deményezésével és szakmai ellenőrzésé­vel. A feladat ellátása különleges kvalitáso­kat igényelt, s bizonyára ez volt az oka annak, hogy az új állás hosszú ideig betöl­tetlen maradt. 1908-ban került sor Márffy Ödön kinevezésére, aki 1909. január l-jé­től hivatalosan „a székesfővárosi műtárgyak gondozója" címet kapta; feladatköre azon­ban tágabb volt, a leírtakon messze túlter­jedt. Közreműködött a képzőművészeti gyűjtemény gyarapításában is, és kinevezé­sétől kezdve minden műtárgybeszerzéssel összefüggő ügyiraton szerepelt a neve. 43 Bárczy, programja megvalósítása érdeké­ben, 1909-ben kezdi meg a hivatali struktú­ra átalakítását. Rendeletével az elnöki ügy­osztályon belül két alosztályt hoz létre. Ezek egyike a „szociálpolitikai és közműve­lődési" területet veszi át, és vezetésével Wildner Ödönt bízza meg. Ez az alosztály intézte a képzőművészeti és iparművészeti ügyeket, vagyis a fővárosi mecenatúra leg­fontosabb ágazatai így a polgármester tevé­kenységi körébe kerültek. A polgármester által a tanácsi apparátus­ban kezdeményezett személyi és szerkeze­n BFL IV. 1407/b. 166035/1905-VII. « BFL IV. 1407/b. 272583/1908-VII. ti változások különleges figyelmet érde­melnek, hiszen meghatározóan hatottak a vásárlásokra és a támogatások odaítélésére; egyben új kereteket és lehetőségeket te­remtettek a művészetpártolás számára is. Új feladatkörében Márffy hivatali főnö­ke Wildner Ödön, a nagy műveltségű, szé­leskörű társadalmi kapcsolatokkal rendel­kező alosztályvezető lett, aki egyben a Huszadik Század című polgári radikális fo­lyóiratot is szerkesztette. Bárczyval együtt választmányi tagja és előadója volt a Társa­dalomtudományok Szabad iskolájának, amely a századelő népművelési törekvései­nek megvalósítására szerveződött. A kor társadalomformáló szemléletét képviselő polgári radikálisok számos tagja dolgozott ekkor a Városházán, s tevékenységük a me­cenatúrában is éreztette hatását. A kultu­rális ágazatban működött ekkoriban Weszely Ödön, a neves tanár, a legmeré­szebb reformpedagógiai elképzelések kép­viselője, valamint Szabó Ervin, Dienes László, Schöpflin Aladár, Gárdonyi Albert és Miklós Elemét; témánk kapcsán továb­bá meg kell említenünk Hock János nevét, aki a Képzőművészeti Bizottság nagy befo­lyású tagjaként — sa Nemzeti Szalon alel­nökeként — szintén a polgármester „agy­trösztjéhez" tartozott. A későbbiek során a tanácsadók köre Fülep Lajossal egészült ki; Fülep 1914-ben került a Fővárosi Múzeum állományába ideiglenes szakhivatalnokként, s feladatkörébe tartozott az „akvarellek és rajzok ...grafikai csoport ...fejlesztése is." 45 . Ezek a tanácsadók egészen másfajta szem­léletet képviseltek, mint a képzőművésze­ti bizottság mellett ekkortájt működő ál­<M Fővárosi Közlöny, 1909. március 2., 369. old. is BlMAd.K.M.ir.:261/1916.sz.; 297/1916.sz.

Next

/
Thumbnails
Contents